Klarissza rend Klarisszák

Saint Francis and Saint Clare at Supper in the Convent of Saint Damian / Antoni Viladomat i Manalt (1678–1755), 1724/1733 (Museu Nacional d'Art de Catalunya; Google Art Project)

Ordo Monialium / Sororum Sanctae Clarae, Ordo secundus Sancti Francisci (OSC) – Orden der hl. Klara, Klarissen – Szent Klára rendje, „Szűz Szent Klára Rendén lévő Szerzetes Apáca Szűzek”, Szent Ferenc második rendje, klarisszák

Rendtörténet | Lelkiség | Tevékenység | Szervezet | Címer | Viselet | Társulatok | Szentek | Magyarországon [ Rendtörténet | Kolostorok | Jeles szerzetesek | Névtár ] | Irodalom | Hivatkozások

Rendtörténet

Az Assisi Szent Ferenc által hirdetett és megvalósított eszmények többek között egy jómódú, 17 éves assisi polgárlányt, Klárát (Chiara) is megragadtak, aki szintén a krisztusi szegénységben akart élni. 1211 virágvasárnapján egy barátnőjével megszökött otthonról, majd a Kisebb Testvérek lakóhelyén, az assisi Porciunkula kápolnában (Santa Maria degli Angeli) még aznap éjszaka levágatta haját, Ferencéhez hasonló egyszerű köntöst és fekete fátylat öltött, majd a testvérek a bastiai bencés apácakolostorba kísérték. Két hét múlva Ágnes húgával és további társakkal az assisi San Damiano templom mellett kezdtek közös, zárt életet. San Damiano monostorában lakó Szegény Úrnőknek (Donne Povere nel monastero di San Damiano) nevezték magukat. Példájuk nyomán hamarosan több nővérközösség is létrejött Umbriában és Toszkánában. 1228-ban a kolostorok száma már 24 volt.

Az assisi közösségnek 1215-től Klára hivatalosan is apátnője lett, 1216/1217-ben pedig Ferenc rövid regulát (forma vivendi) állított össze számukra. Hugolino bíboros, a ferences rend protektora (a későbbi IX. Gergely pápa) azonban egy másik regulát írt, amelyet 1219-ben III. Honorius pápa hagyott jóvá. Ez elsősorban Szt. Benedek regulájából merített, de a szegénységről és Kisebb Testvérek rendjéhez fűződő kapcsolatról nem volt szó benne. A San Damiano és néhány más kolostor ezért továbbra is Ferenc regulája szerint élt. 1247-ben IV. Ince páps új, egységes regulát hagyott jóvá. Klára azonban ezt sem fogadta el, mert az is biztos jövedelmet és tulajdont írt elő számukra, amelyet nem tartott összeillőnek életmódjukkal, valamint III. Ince pápától 1216-ban kapott és IX. Gergelytől 1228-ban megerősített azon kiváltságukkal, hogy még közösségileg se kényszeríthessék őket birtokok elfogadására (privilegium paupertatis). Ezért ő maga fogalmazott regulát (forma vitae), amely szorosan követte Szt. Ferenc 1223-ban megerősített reguláját, kiegészítve Szt. Benedek regulájának és Hugolino bíboros szabályzatának részleteivel. Ezt 1253-ban IV. Ince pápa is jóváhagyta, de csak a San Damiano kolostor számára. A haldokló Klára még átvehette az erről szóló pápai bullát.

A többi kolostor tehát Hugolino vagy IV. Ince reguláját követte, sőt 1259-ban Szt. Lajos francia király nővére, Isabelle a longchampi kolostor számára egy újabb, ehhez hasonló regulát kért és kapott IV. Sándor pápától, amelyet több, főként franciaországi és angliai kolostor is átvett. Ezért Giovanni Gaetao Orsini, a ferences rend bíboros protektora (a későbbi III. Miklós pápa) új regulát állított össze, amelyet 1263-ban IV. Orbán pápa erősített meg. Ebben elrendelte, hogy a rendet az addigi változatos elnevezések (Ordo Sancti Damiani, sorores sub regula Sancti Francisci, stb.) helyett Szent Klára rendjének (Ordo Sancta Clarae) nevezzék. Azonban – Klára regulájával szemben – az „urbanista” regula sem tiltotta a vagyonszerzést, és arról sem rendelkezett, hogy rend vizitátorai a Kisebb Testvérek Rendjéből legyenek. (Ezt kötelező érvénnyel csak 1296-ban rendelte el VIII. Bonifác pápa.) Így a klarissza renden belül kialakult egy szigorú, Klára reguláját követő és egy birtokokkal rendelkező, „urbanista” irányzat, de még ezeken belül is szinte minden kolostor saját szokásjoggal rendelkezett.

A klarissza rendnek számos előkelő hölgy, köztük több tucatnyi királyi hercegnő és királyi özvegy is tagja lett. Az elsők között volt I. Přemysl Ottokár cseh király lánya, Ágnes (1211–1282), aki 1234-ban tett fogadalmat az általa alapított prágai kolostorban. A krakkói klarissza kolostorban töltötte élete végét Leszkó lengyel fejedelem lánya, Szalóme (Kálmán magyar herceg özvegye, †֚1268), csakúgy mint Árpádházi IV. Béla magyar király lányai, Kinga (V. Boleszláv lengyel fejedelem özvegye, †1292) Ószandecben és Jolán (Jolenta, Boleszláv kaliszi és gnieznói herceg özvegye, †1298) Gnieznóban. Habsburg I. Albert német-római király felesége, Erzsébet férje meggyilkolásának (1308) helyén alapított klarissza-ferences kettős kolostort (Königsfelden, Svájc). Özvegyként nemcsak ő, hanem lánya, Ágnes (III. András magyar király özvegye) is ebben a kolostorban, illetve mellette éltek.

A 15. századtól a klarissza rendből több refomirányzat is önálló szerzetesrenddé alakult. A legjelentősebbek közülük a Corbie Szt. Colette által 1410-ban a franciaországi Besançon-ban kezdett reform, amely visszaállította a rend eredeti kolduló jellegét, és amelyhez sok „urbanista” kolostor is csatlakozott (Ordo Sanctae Clarae reformationis a S. Coletta, kolettinusok, OSCCol), valamint a spanyol Maria Laurentia Longo által 1538-ban Nápolyban alapított kapucinus ág (Ordo Sanctae Clarae Capuccinarum, OSCCap). Az első a minorita, a második a kapucinus testvérek lelki irányítása alatt áll.

Lelkiség

Az első nővérek életmódját Assisi Szt. Ferenc példája és személyes tanácsai nyomán a krisztusi szegénység radikális megélésének vágya vezette. Mivel a kor társadalmi elvárásai nem tették lehetővé a nők apostoli munkáját, a klarisszák élete elsősorban az imádság, a liturgia, az elmélkedés és a vezeklés felé fordult. Más női kolostorokhoz hasonlóan komoly hangsúlyt fektettek az ereklyék tiszteletére, elsősorban a gazdag, királyi alapítású „urbanista” kolostorokban, amelyeknek gondosan kezelt és buzgón tisztelt ereklye-gyűjteményük volt.

Tevékenység

A klarissza nővérek kontemplatív életmódot folytattak. Imáik és elmékedéseik központjában Jézus Krisztus életének titkai álltak. Napirendjük a zsolozsma nappali és éjjeli imádkozása mellett a munkát, az olvasást és a tanulást is magában foglalta. Sok helyen foglalkoztak a hozzájuk küldött előkelő lányok nevelésével. A „világi ruhákban járó szűzek” nevelőikkel együtt a klauzúrán kívül laktak, és az apácák törekedtek arra, hogy minél többükben szerzetesnői hivatást ébresszenek, és idővel fölvegyék a rend ruháját. Más női kolostorokhoz hasonlóan a klarisszák is befogadtak idős, többnyire előkelő özvegyasszonyokat, és ezáltal fontos társadalmi szerepet töltöttek be.

Szervezet

Az egyes kolostorok élén az apátnő (abbatissa, magyarul fejedelemasszony, megszólítása mater) állt, akit három évente a nővérek választottak, csakúgy, mint helyettesét, a priorissát és tanácsosait, a discretákat, akik együtt alkották a discretoriumot. Magasabb rendi szervezetük azonban nem volt, mert az egyes kolostorok a ferences rend felügyelete alatt álltak. Minden egyes kolostornak a ferences atyák közül kijelölt vizitátora volt, akinek évente legalább egyszer vizsgálatot kellett tartania. A klauzúrába azonban ő is csak két szerzetes társával együtt léphetett be. Eleinte minden nővérnek (soror) egyenlő jogai és kötelességei voltak, de hamar kialakult a külső nővérek (soror extra monasterium serviens, servitia, szolgáló apáca) intézménye, akik Ferenc elgondolása szerint a klauzúrán kívüli is végezhettek munkát.

Címer

Megegyezik a ferences és a minorita rend címerével.

Viselet

„Urbanista” klarissza / Filippo Buonanni SJ metszete (Catalogo degli ordini religiosi Della Chiesa Miltante Espressi con imagini, e spiegati con una breve narrazione, Roma, 1714 ; PKK).

„Urbanista” klarissza / Filippo Buonanni SJ metszete (Catalogo degli ordini religiosi Della Chiesa Miltante Espressi con imagini, e spiegati con una breve narrazione, Roma, 1714 ; PKK).

A klarisszák kolostoronként eltérő színű, szürke, fekete vagy barna habitust hordtak, hasonló színű skapuláréval, amelyet olyan munkákhoz viseltek, amikor a köpenyt (cappa) nem tudtak hordani. Derekukon gyapjúkötél (corda), fejükön pedig fátyol (velum) volt, amely homlokukat, nyakuklat, torkukat is takarta. Az Urbán-féle regula előírta, hogy az apácák hajukat fülük fölött körben vágják le.

Társulatok

Mivel a szerzetesnők nem foglalkoztak pasztorációval, a klarissza rendnek saját társulata nem volt, de templomaikban működtek ilyenek, akár a ferences társulatoktól függetlenül is. A pozsonyi kolostorban 1730-től Mária Szíve, Budán 1742-tól Jézus Szíve (Societas Nagyszombatban 1748-tól Szent Anna tiszteletére szerveztek társulatot (congregatio, Bruderschaft).

Szentek

  • Assisi Szt. Klára (Chiara Favarone di Offreduccio, 1193/1194–1253), szt. 1255
  • Prágai Szt. Ágnes (Anežka Přemyslovna, 1211–1282) bold. 1874, szt. 1989
  • Krakkói Bold. Szalóme (1211–1268) bold. 1672
  • Franciaországi Bold. Izabella (VIII. Lajos király lánya, 1225–1270) bold. 1695
  • Árpádházi Szt. Kinga (1224–1292), bold. 1690, szt. 1999
  • Árpádházi Bold. Jolán (1239–1298), bold. 1827
  • Portugáliai Szt. Erzsébet (Péter aragóniai király lánya, 1271–1336), szt. 1626
  • Corbie Szt. Collette (Koléta, Nicolette Boellet/Boylet, 1381–1447), szt. 1807
  • Bolognai Szt. Katalin (Catharina Vigri, 1413–1463), szt. 1712
  • Messinai Szt. Eusztóchia (Smeralda Calafato, 1434–1485), bold. 1782, szt. 1988
  • Lotharingiai Bold. Margit (Marguerite de Lorraine, 1463–1521), bold. 1921
  • Giuliani Szt. Veronika (Orsola, 1660–1727) bold. 1804, szt. 1839

Magyarországon

Rendtörténet

Esterházy Magdolna Viktória klarissza (Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae domus Estorasianae, Viennae, 1700; SLUB)

Esterházy Magdolna Viktória klarissza (Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae domus Estorasianae, Viennae, 1700; SLUB)

Nár Szt. Klára életében, 1238/1239-ben létrejött Nagyszombatban az első magyarországi klarissza kolostor, amelynek IV. Béla király 1240-ben egy falut ajándékozott. Ehhez – mivel a rend szegénységi szabályával ellenkezett – IX. Gergely pápa külön hozzájárult. A második és a harmadik kolostor alapítása is a királyi családnak volt köszönhető. 1297-ben III. András és a ferences provinciális támogatásával a klarisszák kapták meg a ciszterci apácák pozsonyi kolostorát, 1334-ben pedig Károly Róbert özvegye, Erzsébet királyné Óbudán alapított egy kolostort, amelynek építése 1343-ban kezdődött. Ide maga is beköltözött, és azt jelentős birtokkal és itáliai útján gyűjtött ereklyékkel ajándékozta meg.

A középkori Magyarországon további három klarissza kolostorról maradtak föl adatok. A váradit Bátori András püspök alapította 1338–1340 között, a sárospatakit pedig Erzsébet királyné (Nagy Lajos király özvegye) 1385 körül. A kolozsvári kezdete nem ismert, de 1506-ban már biztosan létezett. Mindegyik a rend urbanista irányzatához tartozott, tehát birtokokkal rendelkezett. Szellemi életükről legalább kilenc magyar nyelvű kódex tanúskodik a 15. és 16. századból, amelyek szentek legendáit, elmélkedéseket, prédikációkat és imádságokat tartalmaznak (Debreceni-, Jókai-, Kazinczy-, Lobkowitz-, Nádor-, Nagyszombati-, Simor-, Tihanyi-, Vitkovics-kódexek).

A 16. század közepét csupán két klarissza kolostor élte túl. A pozsonyi klarisszák 1529-ban Prágába és Grazba menekültek. Kolostorukba 1543-ban az Óbudáról menekülő klarisszák költöztek, akik az oszmán hódítók miatt 1541-ben kényszerültek elhagyni városukat. A kelet-magyarországi kolostorok épületét ugyanakkor a helyi, protestánssá lett birtokosok foglalták el. Váradról és Patakról az utolsó klarisszák 1556-ban költöztek Nagyszombatba. A század végén a nagyszombati kolostor fogadta be a mórichidai premontrei apácákat is, megörökölve kincseiket, könyveiket és birtokaikat, sőt az apátnő attól fogva a mórichidai apátnői címet is viselte. Ugyanígy a somlóvásárhelyi premontrei apátság birtokát és címét 1610 körül a pozsonyi kolostor szerezte meg.

A klarissza apácák váltak a budai Nyúl-szigetről elűzött domonkos apácák („fehér apácák”) örököseivé is, akik 1541-ben Váradon, majd 1566-ban a nagyszombati domonkos kolostorban találtak menedéket. 1615-ban azonban a kolostor épületét II. Mátyás király pápai engedéllyel a jezsuitáknak adta, az apácákat pedig a pozsonyi klarissza kolostorba rendelte. 1618-ban tehát többségük kincseikkel (köztük Árpádházi Szt. Margit csontjaival és övével) együtt Pozsonyba költözött, néhányan pedig a nagyszombati klarisszáknál maradtak. Az utolsó domonkos apáca 1637-ben hunyt el Pozsonyban. (Az övet szülő asszonyok számára tartották nagy segítségnek, így azt a kolostor sorban kölcsönözte ki főrangú asszonyoknak és az uralkodó család tagjainak.)

A 17. században Nagyszombatban és Pozsonyban sem volt biztonságos a klarisszák élete. A Bocskai-felkelés idején, 1605-ben, a pozsonyi apácák gyóntatójuk, Ebeczki Sándor ferences vezetésével Graz-ba, majd a következő évben Bécsbe menekültek. Mivel az ottani apácák mindkét helyen már a reformált módon éltek, amely szigorúbb klauzúrát, böjtöt, penitenciát, és fekete helyett szürke ruhát jelentett, a pozsonyiak is ezek vállalása mellett döntöttek. Amikor 1607-ben visszatértek Pozsonyba, három reformált bécsi klarissza is velük jött, akik közül Maria Magdalena Engl (vagy Pengl) a következő 12 évre, haláláig a kolostor apátnője lett. A nagyszombatiak 1621-ben vezették be a refomált obszervenciát, amikor éppen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadai miatt Zágrábban tartózkodtak. Ugyanis Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és Thököly Imre fejedelmek támadásai idején (1619–1622, 1644–1645, 1683–1685) az apácáknak ismételten menekülniük kellett a városaikból, és hónapokig vagy évekig Bécsben, Győrben, Bécsújhelyen, Lajtabruckban, Brünnben, Kismartonban vagy Rohoncon tartózkodtak, szűkös körülmények között.

Amikor a pozsonyi apácák 1623-ban Bécsbe menekültek, Eleonóra császárné segítségével Engl apátnő megszerezte a rend számára az üresen álló Szt. Miklós kolostort (Nikolaikloster, a Singerstrasse és Grünaugasse sarkán), így a német nyelvű apácákkal együtt nem tért vissza Pozsonyba, hanem új kolostort alapított. Ugyancsak Pozsonyból érkeztek első apácák Zágrábba, ahol Draskovich György püspök 1646-ban alapított klarissza kolostort, amely 1655-től nem a mariánus, hanem az újonnan alapított ladiszlaita ferences rendtartomány felügyelete alatt állt. ide is Pozsonyból érkeztek.

A klarissza apácák többsége előkelő, főnemesi és nemesi családokból származott (Pozsonyban többek között a Bercsényi, Csáky, Kornis, Wesselényi, Esterházy, Batthyány és Károlyi, Zágrábban a Draskovich, Rátkay és Zrínyi családokból), akik kapcsolatban maradtak rokonaikkal, és – kihasználva központi helyzetüket – igyekeztek őket, gazdasági, és kulturális, de főleg házassági hírekkel ellátni.

Az 1713/1714. évi pestijárvány idején a pozsonyi apácák nagy része kolstoruk diószegi birtokára menekült, de a közösség életerejét bizonyítja, hogy miután 1714 tavaszán visszatértek, egy újabb kolostor alapítására indultak Csáky Éva Franciska vezetésével. Mivel Óbudára nem sikerült visszatérniük, a budai Várban alakítottak át saját költségükön egy örökölt telket templommá és kolostorrá. Ebben a templomban is a mariánus ferences atyák miséztek, az apátnő választásának felügyeletét és az újoncok vizsgálatát pedig a helyi plébániát vezető jezsuiták végezték. Budáról népesítették be 1729-ben Károlyi Krisztina apátnő vezetésével pesti kolostort, amelyet a ferences atyák elleneztek, mert elégtelennek találták az apácák rokonai, Csáky Imre kalocsai érsek és Károlyi Sándor által ígért támogatást, amit ráadásul a kolostor meg sem kapott teljesen. Ezért Kálnoky Hedvig apátnő 1740 után úgy döntött, hogy reformált apácák módjára, „Sz. Clárának első regulája szerint” fognak élni, és vagyon híján alamizsnából és adományokból tartották fönn magukat.

A klarissza szerzetesi életnek Magyarországon II. József 1782-es feloszlató rendelete vetett véget, amely mind az öt kolostort megszüntette, és épületeiket világi célokra rendelte.

Kolostorok

Nagyszombat (1238–1782), Pozsony (Klarissza utca, 1297–1529, 1541–1782), Zágráb (Opatička ulica, 1646–1782), Buda (Úri utca, 1714–1782), Pest (Szerb utca, 1729–1782)

Stúdiumok

Jeles szerzetesnők

  • Zrínyi Judit / Petronilla (1652–1699), Zrínyi Péter lánya, zágrábi apátnő
  • Csáky Éva / Franciska (1662–1729) Csáky István országbíró lánya, budai apátnő, írónő
  • Sigray Anna Erzsébet / Róza (1673–1742/1745) budai apátnő, fordító
  • Újfalussy Judit / Magdolna (1676–1738), nagyszombati apátnő, fordító
  • Viczay Anna / Terézia (1692–1768) nagyszombati apáca, fordító
  • Falkoner Anna Erzsébet / Zsófia (1714–1790) budai apáca, festőnő
  • Herpin Mária Klára / Krisztina (†1800 körül) budai apáca, majd Verseghy Ferenc múzsája

Névtár

  • Protocollum a vagy jegyző könyv, amely a Nagyszombati Szűz Szent Klára rendén lévő … Boldogásgos Szűz Mária mennybemenetelének tisztességére épített Klastromához tartozandó, 1618–1745: MNL OL, Acta ecclesiastica ordinum et monialium (E 151), Fasc. 219, Fasc. 4, Nr. 1.
  • Protocollum, worinnen der Vichtigste Sachen eingesetzet unter gliklichen Regierung eines Hochlöblichen Convents H. Mutter S. Clarae [in Ofen/Buda] Der Hoch-Wohlgebohrenen frauen Abbatissin Jacobina Antonia de Pekin [Peck], 1748: BTM, Kiscelli Múzeum.
  • Protocollum az az jegyző könyve, melyben a Nemes szabad királyi Pest városában levő Tiszteletes Clarissa apáca szűzeknek …, 1767–1774: Egri Érseki Levéltár, Különféle kéziratos könyvek, n° 3348.

Irodalom

  • Bonanni II, n° Hélyot VII, 180–203 (Chap. 25–26). Holstenius–Brockie III, 34-38. Karcsú II, 26-34. Heimbucher I, 815-829. Balanyi —. LthK VI, 315-316 (L. Hardick). DIP II, 1116-1132. Puskely, I, 657-665. MKLex VII, 6-7 (Entz Géza). MaMűL V, 452-454 (Hervay Ferenc Levente OCist). Buben —. OKZR II, 125-137 (Karl Suso Frank OFM)
  • Karácsonyi, II, 447-536.
  • Beke Margit, A budavári klarisszák működése 1714-től 1782-ig, in A Dunántúl településtörténete, VIII, 1990, 305-316.
  • Schwarcz Katalin, A klarissza apácák könyvkultúrája a XVIII. században, Szeged, 1994 (Scriptum: Olvasmánytörténeti dolgozatok, 6). [http://mek.oszk.hu/03200/03243/]
  • Schwarcz Katalin, Mária Terézia látogatása a budai klarisszáknál 1751. augusztus 8-án: A budai klarissza zárda története, 3. rész, in Tanulmányok Budapest Múltjából 29(2001) 135-159.
  • Schwarcz Katalin, „Mert ihon jönn aßonyotok és kezében új szoknyák”: Források a klarissza rend magyarországi történetéből, Budapest, 2003 (METEM-Könyvek, 39).
  • Mészárosova, Klára, Klarissen und Musik – nach historischen Quellen aus dem Preßburger und Tyrnauer Kloster, in Plaude turba paupercula: Franziskanischer Geist in Musik, Literatur und Kunst, ed. Ladislav Kacic , Bratislava, 2005, 163-175.
  • Lázs Sándor, Apácaműveltség Magyarországon a XV–XVI. század fordulóján: Az anyanyelvű irodalom kezdetei, Budapest, Balassi, 2016.

Hivatkozások

Koltai András

Search OpenEdition Search

You will be redirected to OpenEdition Search