Szerzetes állatok I.

Természetesen állatok sem egykor, sem ma nem léphetnek be egyik szerzetesrendbe se. Sok vadon élő állat kapott azonban olyan nevet, amely szerzetesekre utal, főként azért mert kinézetük egy-egy szerzetesrend jellegzetes öltözetére emlékeztet.

Barátfóka

• magyar: foca, tengeri borjú (inkább borjúfóka, Miskolczi 1702, 542), fehérhasú fóka (Vajda 1841, 174; Hanák 1846, 89), adriai fóka (Matisz 1900, 421), fehérhasú barátfóka (Brehm 1901-1907, II, 338), mediterrán barátfóka
• latin: Phoca monachus (Hermann 1779), Phoca albiventer (Boddaert 1784), Monachus monachus (Fleming 1822)
• német: Mittelmeer-Mönchsrobbe
• angol: mediterranean monk seal
• horvát: morski medvjed, morska medvjedica, morski frater (Matisz 1900, 421)

A Földközi-tenger és az Atlanti-óceán észak-afrikai (valamint egykor a Fekete-tenger) part menti vizeiben élő, 2 méternél hosszabbra megnövő, csapatokban élő fókafaj, amely halakat és puhatestűeket eszik. Színük szürkésbarna, a hímek sötétebbek. Korábbi vadászatuk és a nyugodt partszakaszok eltűnése miatt a világ egyik legveszélyeztetettebb emlősfaja.

Görög neve fokia (φώκια) volt, amely átkerült a latinba (phoca) és más nyelvekbe is. A Földközi-tenger nyugati részein azonban nem volt külön nevük, hanem „tengeri borjúnak” (vitulus marinus), „tengeri medvének”, „tengeri kutyának”, nevezték őket, sőt Dalmáciában – nyilván a ferences habitushoz hasonló színűk miatt – a „tengeri barát” (monaco marino, morski frater) is használatban volt.

Linné rendszerében a phoca egy nemzetség neve lett, amelybe csak az általa ismert északi medvefókát (ursina), antarktiszi elefántfókát (leonina), az Északi-tengerben élő borjúfókát (vitulina) és a rozmárt sorolta, az igazi, mediterrán barátfókát azonban nem ismerte. Ezért nevét első tudományos leírója, Johann Hermann adta, aki 1778-ban Strassburgban, egy velencei mutatványos csoportnál találkozott egy példánnyal, amelyet a Kvarner-öbölben ejtettek fogságba. Mivel úgy hallotta, hogy ezt a fajt Marseille környékén „barátnak” (le moine) is nevezik, a Phoca monachus (Münch-Robbe) nevet ajánlotta. Ezt látszott megerősíteni az általa megfigyelt fókának az a szokása, hogy kimászott medencéje szélére, és ott

„teljesen széttárta elülső lábait az oldaldeszkán, így bámulta a látogatókat, és viszont félelem nélkül hagyta, hogy mutassák, nézzék és meg is érintsék. Ebben a helyzetben hátulról hasonlónak látszott egy fekete baráthoz, amint sima, kerek feje egy csuklyával fedett emberfejhez, vállai a rövid, kiterjesztett lábakkal pedig a skapuláré alól kétfelé kibukkanó könyökhajlatnak mutatkoztak, amelyről egy hosszú, hajtás nélküli fekete csuklya függött alá.”

„legte seine Vorderfüße ganz breit ausgestreckt über das Seitenbrett, begaffte die Zuschauer, und ließ sich hinwieder ohne einige Furcht zu zeigen, besehen und betasten. In dieser Stellung sah es von hinten einem schwarzen Mönch nicht unähnlich, indem sein glatter, runder Kopf einen in eine Capuze gehüllten Menschenkopf, und seine Schultern mit der kurzen, ausgestreckten Füßen zween unter einem Skapulier hervorragende Ellenbogen vorstellen, von dem sich eine lange, ungefaltete, schwarze Kutte herabsenkt” (Hermann 1779, 490).

A fókafajok további kutatása során a barátfóka egy egész nemzetségnek (Monachus) adott nevet (Fleming 1822, 187), amelybe két további faj tartozott: a karibi (tropicalis, a 20. század elején kihalt) és a hawaii barátfóka (schauinslandi). Az újabb genetikai vizsgálatok 2014-ben a karibi és hawaii fajokat külön nemzetségbe (Neomonachus) sorolták.

• Wikipédia
• Matisz 1900 = Matisz János, A tenger állatvilága, in Fiume és a magyar-horvát tengerpart (Magyarország vármegyéi és városai), Bp. 1900.
• William M. Johnson, Monk Seals In Post-Classical History: The role of the Mediterranean monk seal (Monachus monachus) in European history and culture, from the fall of Rome to the 20th century, Leiden, 2004 (Nederlandsche Commissie voor Internationale Natuurbescherming, Mededelingen No. 39). – URL: https://www.monachus-guardian.org/libmono.htm
• The Curious Case of the Monk Seal — Why ‘Monk’? in The Monachus Guardian 2013.12.02

Barátkeselyű (Paul Louis Oudart, in Vieillot, Louis Pierre, La galerie des oiseaux, Paris 1825 pl. 1)

Barátkeselyű (Edwards, George, Gleanings of natural history, II, London, 1760, pl. 290)

Barátkeselyű

• magyar: torkos madár (vultur, Murmelius 1533, n° 118), barna keselyű (vultur cinereus, Vajda 1841, 331; Hanák 1846, 194), barna vagy barát keselyű (Kuhn 1881, 39), barátkeselyű, csuklyás keselyű, barna keselyű, kéknyakú keselyű, galléros sas (Chernel 1899; Herman 1901, Brehm 1901-1907, VI, 498)
• latin: Vultur monachus (Linnaeus, 1766), Aegypius monachus (Savigny 1809)
• német: Mönchsgeier, Kuttengeier
• angol: cinereous vulture, monk vulture

Közép-Ázsiában és Európa délebbi területein, mindenütt elterjedt nagyméretű dögevő madár, amelynek kiterjesztett szárnyai 2,5 méternél hosszabbak lehetnek. Miután Európa országaiban járványügyi okokból bevezették az elhullott háziállatok temetését, már csak kevés helyen fordul elő, Magyarországra pedig alig téved. A monasztikus szerzetesekre utaló latin tudományos nevét, amelyet más nyelvek is átvettek, sötét (feketésbarna) tollazatáról és főleg csupasz, kékesszürke nyakát övező különleges tollgallérjáról kapta, amely a szerzetesek hátrahajtott csuklyájára emlékeztet.

„A madár kopasz feje, a két oldalán levő rövid tollaival, a vállon elhelyezett nagy gallér közepett, a francziskánus barátokra emlékeztet” (Lovassy 1887, 285).

• Wikipédia
• MME Magyarország madarai

Barátposzáta (John James Audobon, 1806 előtt, Museum d’Histoire naturelle de La Rochelle)

Barátposzáta

• magyar: barátka (Grossinger, 1794; Földi 1801, 173; Rácz 2012), barátka zenér, barátka (Vajda 1841, 415; Hanák 1846, 230), barátka, papfülemüle (Herman 1901), barátka poszáta, barátfülemile, papfülemile, fekete folt (Chernel 1899, 712; Brehm 1901-1907, IV, 102)
• latin: Motacilla atricapilla (Linnaeus 1758), Sylvia atricapilla (Scopoli, 1769)
• német: Mönch, Klosterwenzel (Földi 1801), Mönchgrasmücke, Schwarzkopf, Mohrenkopf (Rácz 2012),
• angol: eurasian blackcap

Kicsi, barnásszürke énekesmadár, amely az erdők és bokros ligetek, kertek lakója. Közép- és kelet-európai fészkelő állománya télen a Földközi-tenger vidékére vándorol. Szemvonala fölött fejteteje a tojóknál barna, a hímeknél pedig fekete, amely a klerikusok karima nélküli pileólusára (cappa, subbiretum) emlékeztet. Neve minden nyelvben erre a fekete vagy papi, szerzetesi sapkára utal.

„A Kanári-szigetség fővárosában [Las Palmas] – beszéli Bolle – még emlékeznek egy barátka poszátára, mely egy hajdani apáca birtokában volt, aki a még fiókmadárnak eledelt nyútjtva naponként »Mi nino chiceritio« (Legkedvesebb kis gyermekem) szavakat ismételgette, miket a madárka csakhamar könnyen eltanult, s hangosan, csengően mondogatott. A nép magánkívül volt, csodálatos jelenséget látva a beszélő madárban.” (Brehm 1901-1907, IV, 104)

• Wikipédia
• MME Magyarország madarai

Barátcinege (John James Audobon, 1806 előtt, Museum d’Histoire naturelle de La Rochelle)

Barátcinege

• magyar: barát-tzinege (Grossinger, 1794; Rácz 2012), barát-cinke (Fábián 1799, 386), mocsári cinke (Vajda 1841, 434; Hanák 1846, 235), barátcinege, feketefejű, barátfejű, papfejű, hamvas cinege (Chernel 1899, 676; Brehm 1901-1907, IV, 1821)
• latin: Parus palustris (Linnaeus 1758), Poecile palustris (Kaup 1829)
• német: Sumpfmeise, Nonnenmeise
• angol: marsh tit
• francia: mésange nonette

Európai állandó énekesmadár, amely Magyarország erdős hegy- és dombvidékein él. A feketesapkás és feketeállú, fehér arcfoltos európai cinegefajok között sem színeivel, sem bóbitájával nem tűnik ki, egyszerű szürkésbarna tollazata van. Ezért és – a barátposzátához hasonlóan – papi pileólusra emlékeztető sapkájára utalva kapta magyar nevét. Más nyelveken neve onnét származik, hogy mocsári erdőkben is előfordul, bár egyébként a sűrűbb, öregebb lombos erdőket kedveli. (Ugyanakkor latinul és más nyelveken a „feketesapkás” nevet egy másik hasonló faj, a kanadai cinege, Poecile atricapillus, black-capped chickadee viseli.)

• Wikipédia
• MME Magyarország madarai

Barátréce (François-Nicolas Martinet, 1770/1780,
in Buffon, Georges Louis, Histoire naturelle des oiseaux,
Planches enluminées, Paris, [1765/1783], n° 803)

Barátréce

• magyar: közönséges ingaruca (Vajda 1841, 637), hamvas ruca, rőtfejű ruca (Hanák 1846, 319), barátéce, vörös barátréce, vörös réce, hamvas réce, nagyobb cigány kacsa, bunkófejű kacsa, török kacsa (Chernel 1899, 95; Brehm 1901-1907, VI, 717)
• latin: Anas ferina (Linnaeus, 1758), Aythya ferina (F. Boie, 1822)
• német: Tafelente
• angol: common pochard

Az európai tavakban élő récefaj, amely télen a Földközi-tenger vidékére vándorol. A gácsér feje és nyaka gesztenyebarna vagy vörösbarna, hátoldala szürke, melle és farka feketés, a tojó elülső része barna, háta szürkésbarna, és mindkettőjük csőre szürkésbarna. A színes európai récék között a visszafogottabb színűek közé tartozik, továbbá a gácsér rozsdabarna feje a ferencesek csuklyájára emlékeztet, ezért kapta magyar nevét. Latinul és más nyelveken neve ízletes húsára utal.

• Wikipédia
• MME Magyarország madarai

Folytatjuk még az apácalúddal, kapucinus majommal és társaikkal…

Rövidítések

• Boddaert 1783 = Boddaert, Pieter, Table des planches enluminéez d’histoire naturelle de M. D’Aubenton: avec les denominations de M.M. de Buffon, Brisson, Edwards, Linnaeus et Latham, Utracht, 1783.
• Boddaert 1784 = Boddaert, Pieter, Elenchus animalium, I: sistens quadrupedia huc usque nota, eorumque varietates, Rotterodami, 1784.
• Brehm 1901-1907 = Brehm Alfréd, Az állatok világa, I-X, szerk. Méhely Lajos, Budapest, 1901-1907.
• Chernel 1899 = Chernel István. Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre, Budapest. 1899.
• Erxleben 1777 = Erxleben, Johann Christian Polycarp, Sytema Regni Animalis, Classis I: Mammalia, Lipsiae, 1777.
• Fábián 1799 = Fábián József, Természeti historia a’ gyermekeknek. Veszprém, 1799.
• Fleming 1822 = Fleming, John. The Philosophy of Zoology; or a General View of the Structure, Functions, and Classification of Animals, Edinburgh, 1822.
• Földi 1801 = Földi János, Természeti história a’ Linne Systémája szerént, I: Az állatok országa, Pozsony, 1801.
• Grossinger 1794 = Grossinger, Joannes Bapt., Universa historia phyisica Regni Hungariae, Posonii, 1794
• Hanák 1846 = Hanák János SchP, Természetrajz vagyis Az állat-növény- és ásványországnak természethű rajzokkal ellátott rendszeres leírása magán és nyilvános oktatásra, [I: Emlősök és madarak], Pest, 1846.
• Herman 1901 = Herman Ottó, A madarak hasznáról és káráról, Budapest, 1901.
• Hermann 1779 = Hermann, Johann, Beschreibung der Münchs-Robbe, in Beschäftigungen der Berlinischen Gesellschaft Naturforschender Freunde 1779, 456-502.
• Kuhn 1881 = Kuhn Lajos, Délmagyarország madárvilága, in Természettudományi Füzetek 1881, 37-42.
• Linnaeus 1758 = Linné, Carl von, Systema naturae per regna tria naturae, ed. 10, Holmiae, 1758-1759.
• Linnaeus 1766 = Linné, Carl von, Systema naturae per regna tria naturae, ed. 12, Holmiae, 1766-1768.
• Lovassy 1887 = Lovassy Sándor, Ragadozó madaraink magyar elnevezései, Természettudományi Közlöny 1887, 283-290, 327-335.
• Miskolczi 1702 = Franzius, Wolfgang–Miskolczi Gáspár, Egy jeles vad-kert, avagy az oktalan állatoknak … tellyes historiaja, Lőcse, 1702 (RMK I 1658).
• Murmelius 1533 = Murmelius, Joannes, Lexicon … in quo Latina rerum vocabula in suas digesta classes cum Germanica et Hungarica interpraetatione… Cracoviae, 1533 (RMNy 14) – Kiad. Szamota István, A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból, Budapest, 1895 (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből XVI/7).
• Rácz 2012 = Rácz János, Állatnevek enciklopédiája: a gerincesek elnevezéseinek eredete, az állatok kultúrtörténete, néprajza és mitológiája, Budapest, 2012.
• Vajda 1841 = Cuvier, Georges–Vajda Péter, Az állat-ország fölosztva alkotása szerint : alapul szolgálandó az állatok természetleirásához s bevezetésul az összehasonlitó bonctanhoz, I, Buda, 1841. – URL: https://www.biodiversitylibrary.org/item/91516