Szerzetes állatok II.

Kapucinusmajom (H. I. Tyroff, in Schreber, Johann Christoph Daniel, Die Säugthiere in Abbildungen nach der Natur, mit Beschreibungen, I, Erlangen, 1774, tab. 29)

Számos vadon élő állat kapott olyan nevet, amely szerzetesekre utal, főként azért mert kinézetük egy-egy szerzetesrend jellegzetes öltözetére emlékeztet. Az alábbiakban három majomfaj és egy cápafaj következik.

Fehérarcú csuklyásmajom

  • magyar: fehéres kúcsföd (Vajda 1841, 101), csuklyás kúcsföd (Hanák 1846, 38), kapucinusmajom (Pallas 1893-1897, ‘cebus’), igazi csuklyásmajom, kapucinus-majom (Brehm 1901–1907, I, 240)
  • latin: Simia capucina (Linnaeus, 1758), Cebus capucinus (Erxleben, 1777, 48)
  • német: Weißschulter-Kapuzineraffe
  • angol: Colombian white-faced capuchin

Közép-és Dél-Amerika északi részének trópusi erdeiben, csapatokban élő majom, 40-45 cm testhosszúsággal, 50 cm-es farokkal. Hasát, arcát és vállait fehér vagy sárgás szőr fedi, máshol azonban szőrzete fekete, beleértve a fejtetőt is, utóbbit pedig „barátsapka (cappa) alakjában élesen határolt, fekete, rövid, hátra boruló szőrözet födi” (Brehm 1901, I, 240). Másképp tekintve „fejszőre egész tarkójáig fölmeredvén csuklyát képez” (Hanák 1846, 38). Összességében megjelenése valóban egy ősz szakállú kapucinus szerzetesre emlékeztet, ezért kapta latin nevét.

Az újabb filogenetikai kutatások alapján (2013) a fajt kettéosztották: Kolumbiában, Ecuadorban és Kelet-Panamában a fehérarcú csuklyásmajmok (Cebus capucinus), Nyugat-Panamában és tovább, Közép-Amerikában pedig a panamai csuklyásmajmok (Cebus imitator) élnek. Külsőleg a két faj között alig van különbség. A csuklyásmajmok nemzetségébe (Cebus) még további fajok tartoznak, az újabb genetikai vizsgálatok szerint összesen 14, amelyek méretben, életmódban a kolumbiai és panamai fehérarcú csuklyásmajomhoz hasonlítanak, de különféle színűek.

Idősebb apácacerkóf (De Seve rajza, C. F. Fritzsch metszete, in Buffon, Histoire naturelle, XIV, tab. 36)

Fiatal apácacerkóf (Hulk, in Buffon, Histoire naturelle, Supplement, VII, tab. 29).

Apácacerkóf (Hans rajza, Bock metszete, in Schreber, Johann Christian von, Die Säugthiere in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen, I, Erlangen, 1774, tab. 15)

Apácacerkóf („Simia monacha” néven; Ihle rajza, Bock metszete, in Schreber, Johann Christian von, Die Säugthiere in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen, I, Erlangen, 1774, tab. 15B)

Apácacerkóf

  • magyar: barát-majom (Pallas 1893–1897, ‘Cercopithecus’), apáca-majom (Révai 1911–1926, IV, 371, ‘Cercopithecus’; Brehm 1901–1907, I, 163), apácacerkóf
  • latin: Simia mona (Schreber 1774, I, 97, index; Erxleben 1777, 32; Linné-Gmelin 1788–1793, I, 34), Cercopithecus mona (Geoffroy 1812, 95)
  • német: Mone-Affe (Schreber 1774, I, 97), Mona, Monameerkatze
  • angol: varied monkey, mona monkey

Nyugat-Afrika őserdőiben élő fél méter hosszú majom, a cerkófmajmok nemzetségéből. A 18. században rabszolgahajókon jutott eljutott Grenada szigetére is, ahol vadon élő populációja alakult ki. Lábai és farka feketék, háta barnás, és az idősebbeknél világosabb színű, mint a fiataloknál. Melle és pofaszakállas arca fekete, szeme körül egy fekete csíkkal. Latin tudományos neve (mona) azonban nem szerzetesnőre utal. Johann Christian von Schreber a spanyol eredetű, számos nyelvben elterjedt, egyszerűen majmot jelentő ‘mona’ szót Georges-Louis Leclerc Buffon francia nyelvű természetrajzából vette (Buffon 1749, 1767, XIV, 258; Suppl. VII, 75). Viszont Schreber közölt egy képet egy idősebb majomról is, „Simia monacha” néven is (Schreber 1774, tab. XV.B), ami leginkább elírásnak látszik. Viszont ezért fordíthatták a magyar nyelvű lexikonok szerkesztői a mona-t barátnak, illetve apácának.

Bozontos sátánmajmok, a kölyköt egy felnőtt hím tartja, jobbra lent egy nőstény arca (Pithecia monachus; Werner, Bertrand, és Gény-Gros litográfiája, in Gervais Paul, Expédition dans les parties centrales de l’Amérique du Sud … sous la direction du Comte Francis de Castelnau, [VII/1/2] Mammiféres, Paris, 1855, tab 3).

Bozontos sátánmajom

  • magyar: bozontos sátánmajom (Brehm 1901-1907, 255; Révai 1911-1926, XVI, 593)
  • latin: Pithecia monachus (Geoffroy, 1812, 116)
  • német: Monea-Affe (Schreber 1774, suppl), Mönchsaffe, Zottelaffe
  • angol: monk saki, Geoffroy’s monk saki
  • spanyol: saki cabelludo, parahuaco negro

Ez a majomfaj Dél-Amerikában, az Amazonas felső medencéjének őserdőiben él. Közel fél méteresre is megnőhetnek, farkuk pedig ugyanilyen hosszú. Gyümölcsöket és kisebb állatokat esznek, kis családi csoportokban mozognak a magas fák felső részén. A sátánmajmok (az indiánok nyelvén szakik) nemzetségében mindegyik faj arca csupasz, fejüket, farkukat és más részeiket is azonban bozontos, göndör szőr borítja, tehát úgy néznek ki, mintha sapkát vagy kapucnit hordanának. A bozontos sátánmajom szőre sötétbarna, így feje valamelyest egy csuklyás szerzetesre emlékeztet, ezért adhatta neki 1812-ben Étienne Geoffroy, a párizsi természettudományi múzeum gyűjteményének katalogizálója a monachus tudományos nevet.

Az újabb a genetikai vizsgálat alapján a szakik 16 faja él az Amazonas-medencében, amelyeket a folyók választanak el egymástól. A bozontos sátánmajmok élőhelye az Ucayali és Javari, valamint az Amazones és Juruá folyók között van.

„Néhány hét alatt annyira megszelídült, hogy gazdáját mindenüvé követte akárcsak a kutya; nemcsak a házban, de azon kívül is. Míg ismerősöm dolgozott, a majom vállán ült; idegenektől, sőt még más házbeliektől is távol tartotta magát. Sohasem láttam majmot, mely annyira mutatta volna ragaszkodását gazdájához, mint ez a bájos, félénk és hallgatag kis teremtés. Bár a parauacu búskomor és örömtelen állat, mégis minden más állatot felülmúl egy emberi lényhez tanúsított odaadásban.” (Brehm 1901–1977, 255)

Angyalcápa (Squatina squatina; C. F. Gürsch, in Bloch, Marcus Elieser, Ichthyologie ou Histoire naturelle des poissons, Berlin, 1796, tab. 116)

Angyalcápa (Universiteit van Amsterdam, Iconographia Zoologica, Box 55: 141.08.01.003)

Angyalcápa

  • magyar: squatina (Miskolczi 1702, 553), angyalrája, tengeri angyal (Brehm 1901–1907)
  • latin: Squalus squatina (Lineaeus 1758), Squatina squatina (Duméril 1806), Rhina squatina (Brehm 1901–1907)
  • német: Meerengel, Engelhai
  • angol: angelshark, monkfish, monk

Az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger part menti vizeiben élő, 2 méteresre is megnövő cápafaj, amely szürkés-barnás álcázó színének és lapos alakjának köszönhetően a tengerfenéken lapulva lesi áldozatát, kisebb halakat, puhatestűeket. Szerzetesre utaló egyik angol nevét (monk) föltehetően barnás színéről kapta.

„Igen ravasz, mert a híg sárba elrejtezik, azonban a mellette elúszó halakat megragadja, s megöli, és megeszi” (Miskolczi 1702, 553).

Rövidítések

  • Brehm 1901-1907 = Brehm Alfréd, Az állatok világa, I-X, szerk. Méhely Lajos, Budapest, 1901-1907.
  • Buffon 1749-1767 = Buffon, Georges Louis Leclerc, Histoire naturelle, générale et particulière: avec la description du cabinet de roi, I-XV, Paris, 1749-1767. URL: https://catalogue.bnf.fr/ark:/12148/cb301741843
  • Erxleben 1777 = Erxleben, Ioannes Christophorus Polycarpus, Systema regni animalis per classes, ordines, genera, species, varietates, I: Mammalia, Lipsiae, 1777. –URL: https://www.biodiversitylibrary.org/item/53898
  • Geoffroy, 1812 = Geoffroy Étienne, Tableau des quadrumanes, in Annales du Muséum d’histoire naturelle 19(1812), 85-122. – URL: https://www.biodiversitylibrary.org/item/23270
  • Hanák 1846 = Hanák János SchP, Természetrajz vagyis Az állat-növény- és ásványországnak természethű rajzokkal ellátott rendszeres leírása magán és nyilvános oktatásra, [I: Emlősök és madarak], Pest, 1846.
  • Linnaeus 1758 = Linné, Carl von, Systema naturae per regna tria naturae, ed. 10, Holmiae, 1758-1759.
  • Linné-Gmelin 1788–1793 = Linné, Carolus, Systema naturae per regna tria naturae, cura Jo. Frid. Gmelin, I-III, Lipsiae, 1788-1793.
  • Miskolczi 1702 = Franzius, Wolfgang–Miskolczi Gáspár, Egy jeles vad-kert, avagy az oktalan állatoknak … tellyes historiaja, Lőcse, 1702 (RMK I 1658).
  • Pallas 1893–1897 = A Pallas nagy lexikona: Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben, szerk. Bokor József , Budapest, 1893–1897 – URL: https://mek.oszk.hu/00000/00060
  • Révai 1911–1926 = Révai nagy lexikona, Budapest 1911-1926. URL: https://mek.oszk.hu/06700/06758/
  • Schreber 1774 = Schreber, Johann Christian von, Die Säugthiere in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen, I-IV, Erlangen, 1774-1792; V-VII, forgesetzt von, Johann Andreas Wagner, Erlangen, 1835-1846. – URL: https://www.biodiversitylibrary.org/item/135003
  • Schreber–Wagner 1840 = Schreber, Johann Christian Daniel–Wagner, Johann Andreas, Die Säugthiere in Abbildungen nach der Natur, Supplementbände I-V, Erlangen, 1840–1855.
  • Vajda 1841 = Cuvier, Georges–Vajda Péter, Az állat-ország fölosztva alkotása szerint : alapul szolgálandó az állatok természetleirásához s bevezetésul az összehasonlitó bonctanhoz, I, Buda, 1841. – URL: https://www.biodiversitylibrary.org/item/91516

You may also like...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.