Digital resources in the Social Sciences and Humanities OpenEdition Our platforms OpenEdition Books OpenEdition Journals Hypotheses Calenda Libraries OpenEdition Freemium Follow us

300 éves a magyar piarista rendtartomány

A napokban ünnepli a Piarista Rend Magyar Tartománya létrejöttének 300. évfordulóját. 1721. március 7-én a rend generális kongregációja, tehát Gregorio Borno (a S. Theresia) generális és asszisztensei Rómában arról döntöttek, hogy fölállítják az önálló magyarországi rendtartományt (Provincia Hungariae), mivel az országban akkor már 12 piarista rendházban és a hozzájuk tartozó 11 iskolában 80 piarista szerzetes működött (beleszámítva a növendékeket és a dolgozó frátereket is).

Háttér

Magyarországon a piaristák először 1666-ban Privigyén nyitottak iskolát (nem számítva a Lengyelországhoz tartozó szepességi Podolint, ahol 1642 óta voltak jelen). 1700-ig további három, 1721-ig pedig további nyolc városban telepedtek meg. A magyarországi házak 1692-től külön irányítás alatt álltak, először a commissarius generalis-nak kinevezett Mösch Lukács (a S. Edmundo) vezetése alatt, majd 1695-től a német rendtartomány (Provincia Germaniae) alá rendelt viceprovinciaként. A rendtartomány legtöbb háza Cseh- és Morvaországban állt, a provinciális leginkább Nikolsburgban tartózkodott, de hozzá tartoztak a bécsi Józsefvárosban és az alsó-ausztriai Hornban alapított kollégiumok is. 1715 elején a magyar országgyűlés törvényt fogadott el a piarista rend honosításáról, amely ezzel első négy,  jogszabállyal befogadott szerzetesrend közé került (Nem tartoztak ide azok a régi, középkori rendek, amelyeknek nem volt szükségük honosításra).

Közvetlenül ezután, 1715. április 11-én Andrea Boschi (a S. Sebastiano) generális és kongregációja azt is eldöntötte, hogy a viceprovincia „szabályos provinciává alakíttassék”, és egyúttal kijelölte az első provinciálist, a lengyel Paulus Nagrodzki (a Jesu) rzeszówi rektort, akit már korábban, február 9-én Privigyére küldtek, hogy Bohn Euszták (a SS. Trinitate) viceprovinciális segítségére legyen. Nagrodzki kijelölését (electio) a generális nem tette közzé, hanem április 26-án vizitátorrá nevezte ki, hogy tájékozódhasson a helyzetről. A magyarországi piaristák (nemzetiségüket tekintve főként szlovákok és morvák) azonban komoly fenntartással fogadták a lengyel vizitátort, és – a generális akaratával szembeszállva – megakadályozták, hogy feladatát elvégezze. Miután ennek híre Rómába is eljutott, augusztus 19-án a generális kongregáció visszavonta a magyar provincia fölállításról szóló határozatot, leváltotta a rendházak elöljáróit, és az erdélyi származású Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) váci superiort nevezte ki viceprovinciálisnak, aki nem vett részt a lázadásban.

A német provincia következő káptalanján, 1718-ban a magyarországiak azt kérték, hogy a generális „ne küldjön idegen vizitátorokat”, legfeljebb a német provinciából, valamint – meglepő módon – azt, hogy a viceprovinciát ne emeljék provinciai rangra addig, amíg a privigyein kívül még legalább három kollégium teljessé nem válik. Ezeket a lépéseket ugyanis királyi dekrétum tiltaná. Azonban a káptalan a javaslatokat nem hagyta jóvá. (Nem tudjuk pontosan, hogy milyen királyi dekrétumra utaltak, talán Nagrodzki vizitációjának meghiúsítása céljából készült ilyen a bécsi magyar királyi kancellárián. Ráadásul ekkor már Szentgyörgy és Nyitra is teljes jogú rendházak voltak.)

A következő évben, 1719-ben P. Joachim Bartsch (a S. Adalberto) németországi provinciális magyarországi vizitációja kedvező eredményt hozott. Az új generális, Gregorio Borno csupán a magyarországi szerzetesek számát találta kevésnek. Azonban miután a következő évi névsorból örömmel látta a provincia növekedését, 1720. november 30-án „a tűz nagyobb növelésére” megígérte Zajkányinak a teljes provincia létrehozását, azzal a feltétellel, hogy amíg nincsen legalább 60 fölszentelt tagja és 40 növendéke, a generális káptalanra vokálist nem választhatnak. Végül a generális kongregáció ettől a feltételtől is elállt. Amikor 1721. március 7-én fölállították az új provinciát, Borno generális csupán arra biztatta a magyar piaristákat, hogy „ezzel a különleges kegyünkkel serkentve napról-napra jobban törekedjenek fogadalmasaink kellő száma céljából arra, hogy intézményünk fiatalokat vonzzon és nyerjen a szerzetesi ruha számára, akiknek biztos reményük lehet arra, hogy az intézmény alkalmas szolgái lesznek”. Így az 1724. évi generális káptalanon Zajkányi tartományfőnök mellett két vokális képviselte a magyar provinciát, amelyhez akkor 43 pap, 42 növendék és 8 dolgozó fráter tartozott.

Az önálló piarista provincia egyébként magyar egyháztörténeti szemmel sem volt jelentéktelen ügy. Az országban akkor működő legtöbb kolduló és szabályozott papi rendnek ugyanis közös osztrák-magyar rendtartománya volt, Magyarországon kívüli székhellyel. (Még a domonkosoknak is, noha ez a rendtartomány az ősiség okán a Provincia Hungariae nevet viselte.) Külön magyar provinciálissal 1721 előtt csupán a ferencesek (többel is), a minoriták (1702-től) és a pálosok (1701-től) rendelkeztek.

Koltai András

  • Irodalom: Sántha György, A piarista generálisok és az önálló magyarországi rendtartomány kérdése (1680–1721), in A piarista rend Magyarországon, szerk. Forgó András, Budapest, 2010, 13-44. 

Publikációk

A járványveszély miatt az évforduló ünneplése leginkább az internetes médiára szorítkozik.

A Piarista Rend Magyar Tartománya honlapján a Tudtad-e? címke alatt megjelenő írások számos történeti kuriózumot, kulturális érdekesség mutatnak föl a magyar piaristák történetéből:

2021. március 7-én a Mária Rádió piarista tematikus műsornapot tartott, amelyben rend történetéről, lelkiségéről, pedagógiájáról szóló interjúk és öregdiákok üzenetei hangzottak el:

A Piarista Múzeum „300 éve együtt tanulunk” címmel virtuális kiállítást tett közzé:

A Központi Levéltár honlapján a „Piarista pillanatok” című sorozat a rendtartomány múltjáról készült történeti festmények hátterét világítja meg:


OpenEdition suggests that you cite this post as follows:
Koltai András (March 7, 2021). 300 éves a magyar piarista rendtartomány. Szerzetesség a koraújkori Magyarországon. Retrieved November 4, 2024 from https://doi.org/10.58079/un8g


You may also like...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.