Pálos olvasókönyv

Irodalmi antológia
összeállította Sudár Annamária; tervezte Török Máté
Magyar Pálos Rend–Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2023. – 750 oldal

Az ismeretterjesztés céljából készült kiadvány lapjain pálosoktól és pálosokról olvashat az érdeklődő. Az antológia több mint 750 oldalon válogat a pálos szerzők műveiből, illetve pálosokhoz kapcsolódó irodalmi művekből. A pálos szerzők – köztük Gyöngyösi Gergely, Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek – mellett, a rendről, illetve a rendhez kapcsolódóan számos jeles magyar író és költő művei szerepelnek benne – Arany Jánostól, Kosztolányi Dezsőn és Weöres Sándoron át Szepesi Attiláig; Jókai Mórtól, Gárdonyi Gézán és Márai Sándoron keresztül Tandori Dezsőig. A fejezeteket és az egyes témákat esszék vezetik be, amelyek hátteret adnak az adott részben szereplő témáknak és személyeknek, illetve olykor indokolják a részletek kiválasztását.

Részlet a szerkesztői előszóból

Az elmúlt években megrendezett pálos kiállítások tárlatvezetésein sokszor hangzott el, hogy a rend emlékezete csaknem kihullott a magyarság gondolkodásából, hogy Remete Szent Pál szerzete – amely a középkorban és a kora újkorban, valamint a XVIII. századi felvirágzás évtizedeiben jelentős szerepet játszott az ország történetében, művelődéstörténetében, azaz szervesen beágyazódott Magyarország évszázadaiba – a II. József nevéhez fűződő, 1786-os feloszlatást követően lassan szinte ismeretlenné vált a magyarok számára.

Az ún. hosszú XIX. századnál is hosszabb idő, csaknem százötven év volt, amikor a pálosok nem lehettek jelen az ország történetében. Az 1786-ban mintegy háromszáz fős rend utolsó, örökfogadalmas tagja, Kristóffy Gáspár Remete Szent Pál ünnepén hunyt el 1845-ben. Hiába élte túl több mint fél évszázaddal rendje feloszlatását, az ő élete sem ívelhette át a több emberöltőnyi időbeli szakadékot; s a szóbeli áthagyományozás nemzedékről nemzedékre szálló, a szerzetesi közösségekben kulcsfontosságú folyamata ezzel megszakadt Magyarországon.

A pálosok lassú elfelejtésének időszaka ugyanakkor egybeesett nemzetté válásunk kulturális, majd politikai folyamatával, amelyben – részben már korábban is létező elemek felhasználásával – „definiálódtak” nemzeti jelképeink is. A pálos szerzők jelen voltak a modern magyar irodalom megszületésének bölcsőjénél, a felvilágosodásnak nevezett irodalomtörténeti korszak kezdetén, az 1770-es, 80-as években, de a reformkori magyar irodalom kibontakozásának nagy korszakában – az 1830-as, 40-es években – egyrészt már maguk „a pálos szerzők” sem éltek, másrészt addigra eltelt csaknem két emberöltő is a rend feloszlatása óta. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, a Haynau-féle megtorlás, a Deák Ferenc nevével jelzett passzív rezisztencia évei, majd a kiegyezéssel megszülető Osztrák–Magyar Monarchia, a polgárosodó és a kapitalizálódó ország, az 1896-os millennium, aztán a századforduló, az első világháború, majd a trianoni békediktátum s a Horthy-korszak első időszaka… A pálosok nem voltak jelen – már az emlékezetben sem. S noha Jókai Mór regényt írt a rend nagy formátumú tagjáról, Fráter Györgyről, amely 1893-ban jelent meg először, a társadalmi és irodalmi érdeklődés a pálosok iránt csak az 1920-as években erősödött fel újra igazán, amikor felmerült a rend „hazahozásának” gondolata.

1934-ben aztán visszatértek a pálosok, de csak alig másfél évtized adatott számukra, hiszen 1950-ben a kommunista vezetés – más szerzetesrendekkel együtt – a pálos rendet is feloszlatta, így 1989-ig csak titokban működhettek tovább.

Megrendelhető


OpenEdition suggests that you cite this post as follows:
Koltai András (February 4, 2024). Pálos olvasókönyv. Szerzetesség a koraújkori Magyarországon. Retrieved July 22, 2024 from https://doi.org/10.58079/vr1s


You may also like...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Search OpenEdition Search

You will be redirected to OpenEdition Search