Koldulórendi konfraternitások a középkori Magyarországon

(1270 k. – 1530 k.)
Marie-Madeleine de Cevins
Pécs, Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, 2015 (Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi 6), 306 pp.

A konfraternitás nehezen megfogható tárgy, amely valahol felúton helyezkedik el az üdvözülést elősegítő közvetítői szerep, az elhunytakról történtő kegyes megemlékezés és a koldulórendekhez kapcsolódó kegyes társulatok között. A középkori ferencesek, domonkosok, ágostonos remeték és kármeliták szinte akadálytalan bejutást ígértek konfrátereiknek a Paradicsomba, és ezzel a konfraternitás olyan eszközzé vált, mint a búcsú a püspökök és a pápaság kezében; a hívők számára pedig olyan vágyott állapottá, amelyért akár pénzt is hajlandók voltak áldozni.

A téma korábban a kutatás mostohagyermeke volt, amelyről nem született átfogó jellegű feldolgozás. A szerző azonban ezen művében a vallási élet e fontos csatornáját számos aspektusból vizsgálja, illetve elhelyezi azt a koldulórendek, a kegyes társulati mozgalom és a késő középkori kegyesség történetében, figyelembe véve a magyarországi speciális körülményeket és a kivételesen homogén magyarországi forrásadottságokat.