Ordo Hospitalarius S. Joannis de Deo (OH, OHosp, OSJdD), Ordo Fratrum Misericordiae – Betegápoló Irgalmasrend, misericordiánusok, miseriek, irgalmasok – Hospitalorden des heiligen Johannes von Gott, Barmherzige Brüder – Ordine Ospedaliero di San Giovanni di Dio, fatebenefratelli, benefratelli
Rendtörténet | Lelkiség | Tevékenység | Szervezet | Címer | Viselet | Társulatok | Szentek | Magyarországon [ Rendtörténet | Rendházak és kórházak | Stúdium | Jeles szerzetesek | Névtár ] | Irodalom | Hivatkozások
Rendtörténet
A rendet megalapító portugál João Cidade (1495‒1550) pásztor volt, majd katonának állt. 1538-tól könyvek és szentképek árusításával foglalkozott Granadában. Avilai Szent János egy prédikációjának hatására mindenét szétosztotta a szegények között és olyan feltűnően vezekelt bűneiért, hogy őrültnek nézték és a granadai kórházba, a bolondok házába zárták. Itt megkötözték, ütlegelték és úgy bántak vele, mint egy bűnözővel. Gyóntatója, Avilai Szent János azt tanácsolta neki, hogy a vezeklésnek oly formáját válassza, amivel mások javát szolgálja. Kiszabadulása után egy bérelt házban szervezett kórházat Granadában. Hitre, származásra való tekintet nélkül, a legszegényebb betegeket is olyan nagy szeretettel és áldozatkészséggel ápolta, hogy a nép elnevezte őt „Istenes” Jánosnak. Úttörő volt az elmebetegek ellátásában, mert humánus módon bánt velük. Hamarosan mások is követték példáját. Adományokból és kéregetésből éltek.
A közösség munkáját Pedro Guerrero granadai érsek és a királyi udvar (különösen a későbbi II. Fülöp spanyol király) is támogatta. Istenes János halálos ágyán munkatársait Antonio Martinra bízta, aki Madridban (1552), majd társai más spanyol városokban alapítottak kórházakat. Az alapító nem hagyott hátra semmiféle szabályt, regulát. A kis közösséghez egyre többen csatlakoztak. 1567-ben kezdődött a harminc éves háború a mórokkal, melynek során a testvérek szolgálatot láttak el a tábori kórházakban.
A betegápolók közül ketten Rómába mentek, hogy közösségük számára pápai jóváhagyást nyerjenek. Szent V. Pius pápa (1566–1572) 1572-ben kiadott Licet ex debito kezdetű bullájával adta meg a jóváhagyást a „Granadai Ispotály Testvérei” (Hospitalis Granatensis Confratres) számára, és Szent Ágoston reguláját írta elő nekik. Előírta továbbá, hogy minden kórházban legyen egy pappá szentelt szerzetes, aki a szerzetesek és a betegek lelkipásztori gondozását ellátja. A pápa elé járuló testvérek egyike, Sebastiano Arias Itáliában maradt, és 1572-ben Nápolyban, majd 1584-ben Rómában, az Isola Tiberinán alapított kórházat. Ez lett a rend központi háza. Amikor 1586-ban már 18 kórházat vezettek a testvérek Spanyolországban és Itáliában, V. Sixtus pápa (1585–1590) Etsi pro debito kezdetű bullájával Istenes János Kongregációjává (Congregatio Joannis Dei) nyilvánította őket, engedélyezte a fogadalmakat és generális káptalanok tartását. A Konstitúciókat az 1586-ban megtartott első káptalan fogadta el.
A rend gyorsan elterjedt Európában. 1587-ben Milánóban alapítottak kórházat, melyben nem sokkal később 14 szerzetes hunyt el, akik a pestises betegek ápolása során fertőződtek meg. 1602-ben Franciaországban, a Párizs melletti Saint-Germain-ben, 1603-ban Morvaországban (Feldsberg, Valtice), 1614-ben a bécsi Leopoldstadt-ban, majd a dél-amerikai spanyol gyarmatokon nyitottak kórházakat.
Eközben VIII. Kelemen pápa (1592‒1605) 1592-ben megszüntette az általános elöljáró (frater major) jogait, a kongregációt a helyi püspökök alá rendelte, tagjainak pedig csak szegénységi és betegápolási fogadalmat engedélyezett. Négy év múlva ugyan visszaállította a generális joghatóságát, de 1608-ban V. Pál pápa (1605‒1621) megengedte a spanyol testvéreknek, hogy külön generálist válasszanak, majd pedig 1611-ben azt, hogy hármas, ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tegyenek. Ezt elsőként Pedro Egipcio (Pietro Egiziaco) generális tette le a pápa kezébe. Ugyenezt Európa többi részein V. Pál 1617-ben engedélyezte. Ettől fogva Istenes János alapítása két kongregációra vált szét. Külön generális perjel (prior generalis) állt a spanyolországi (és a tengerentúli), illetve a többi európai (itáliai, franciaországi, németországi és lengyelországi) rendházak élén. Egyikük Granadában, másikuk Rómában (a Tiberis szigetén álló San Giovanni Calibita kórház mellett) tartotta a székhelyét. 1624-ben VIII. Orbán pápa (1623–1644) egy brévében megerősítette a rendet az összes korábban kapott kiváltságában és jogaiban, valamint a kolduló rendek státusát adományozta nekik.
1700-ban már 16 provinciában 288 kórházuk volt. Járványok idején számos betegápoló rendtag áldozta életét. Ott voltak a háborúzó felek mindkét oldalán, mentették és gyógyították a sebesülteket. Franciaországban a forradalom teljesen megszüntette a rend működését, A spanyol kongregáció és a nápolyi provincia is nagy veszteségeket szenvedett a napóleoni háborúk alatt, 1835-ben a spanyol kormány kiűzte a testvéreket szinte valamennyi intézményükből, és megtiltotta újoncok felvételét.
Lelkiség
A rend tagjai a három szerzetesi fogadalom mellé negyedikként a betegápolásra is fogadalmat tesznek. Az irgalmas Jézus példáját követve szolgálják a szegényeket és a betegeket. A granadai kórház főbejáratához Istenes Szent János a következő feliratot függesztette ki: „A szív parancsoljon!” A hospitalitás vagyis befogadó szeretet gazdag tartalma jelenti a segítségre szoruló, beteg emberekhez történő odafordulást fenntartások és feltétel nélkül. A betegápolásnak, gyógyításnak magas szakmai színvonalon kell történnie, kiegészülve az emberek lelki igényével való törődéssel. Jelmondatuk: Kapunk tárva, a szívünk még inkább.
Tevékenység
Fő célkitűzésük a betegek testi-lelki gondozása vallási, társadalmi különbségtétel nélkül, de külön figyelemmel a szegényekre. A rendtagok között voltak orvosok, gyógyszerészek (apothecarius), betegápolók (infirmarius), valamint alamizsnagyűjtők (collector) és különféle kisegítő testvérek. A szerzetesek negyedik fogadalmukkal a betegápolásra kötelezik el magukat, akár életük árán is. A rendnek engedélye anrá, hogy néhány szerzetest pappá szenteljenek, akik aztán lelkipásztori szolgálatukat a kórházakban a betegek között és a szerzetesi közösségben látják el.
A kórházakban csak férfiakat ápoltak, az ellátás és a gyógyítás ingyenes volt. A betegszobákban oltár állt, ahol minden nap misét mutattak be. A rend az elmebetegek kezelése terén jóval megelőzte korát. Külön zárt helyet és kertet biztosítottak számukra, nem alkalmaztak testi fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni őket. A kórházak mellett gyógyszertáraik voltak, ahol a rend tagjai állították elő az orvosságokat. Egyik sajátos termékük volt például az „egri víz”, egy étvágyjavítónak használt aromatikus, alkoholos növényi kivonat.
Jövedelmük a kórházi ágyalapítványok évi kamataiból és a gyógyszertár bevételéből származott. Emellett adományokat kaptak, és alamizsnát kéregettek.
Szervezet
A rend életét Szent Ágoston regulája és azt kiegészítő Konstitúciók határozták meg. A legfőbb elöljárót, a rend generálisát hat évre választották meg. Minden rendháznak van egy főnöke (prior, perjel), és minden rendtartománynak egy tartományfőnöke (prior provincialis), akinek munkáját négy tanácsos (definitor) segítette.
Címer
A rend jelvénye kezdetben a kéregető szerzetesek eszközeit: egy vándorbotot, egy táskát és egy gyűjtőperselyt ábrázolt, ovális keretben. A későbbiekben az eredeti címert felváltotta a napjainkban is használatos címer: kék pajzsmezőben zöld leveles ágon nyitott, aranyszínű gránátalma, melynek piros magjai látszanak. A gránátalmán latin kereszt és felette egy hatágú arany csillag. A gránátalma Granada város címerében is szerepel, ahol Istenes Szent János az első kórházat létrehozta. A rendalapító egyszer az Úr hangját hallotta: „Granada lesz a te kereszted”. Egy alkalommal megjelent neki a gyermek Jézus, kezében egy felnyitott gránátalmát tartva.
Viselet
A szerzetesek fekete (sötét hamuszínű) talárt viselnek, derékon bőrövvel összefogva, felette pedig fekete skapulárét egy kis, fekete, lekerekített végű csuklyával. Úton fekete sapkát (pileus) hordtak.
Társulatok
—
Szentek
- Istenes Szent János (João Cidade, Juan Ciudad, 1495‒1550) bold. 1630, szt. 1690
- Grande Szent János (1546‒1600) bold. 1853, szt. 1996
- Francisco Camacho (1629–1698) tiszt. 1881
Magyarországon
Rendtörténet
Az első magyarországi irgalmasrendi kórházat és templomot 1650-ben Lubomirski Szaniszló krakkói palatinus alapította meg Szepesváralján. 1669-ben Szelepcsényi György esztergomi érsek támogatásával jött létre a pozsonyi kórház, majd 1672-ben ugyanott az első gyógyszertár. Az intézményt 1692-ben Széchényi György érsek 20 ezer forintos alapítvánnyal támogatta, mert „a Fratres Misericordiae sok különféle betegekkel nagy irgalmasságot cselekszenek, személyválogatás nélkül befogadják, gyógyítják, orvosolják őket, gondjukat viselik” (Matusek András SJ temetési beszéde, 1695).
1684-től az irgalmas szerzetesek a Buda visszafoglalásáért küzdő keresztény sereg tábori kórházában is önfeláldozóan ápolták a sebesült katonákat. XI. Ince pápa (1676‒1689) elrendelte, hogy a seregeket könnyen szállítható tábori kórházak kísérjék. E forradalmi újítás gyakorlati kivitelezése Francesco Buonvisi bécsi nunciusnak köszönhető, aki így fogalmazott: „Az irgalmas barátok fizetést nem kapnak. Ingyen, egyedül a krisztusi szeretettől indítva teljesítik nemes hivatásukat. Bízvást helyezzük az ő kezükbe a katonák ápolásának feladatát. A pénzért dolgozó ember ugyanis sohasem mutat oly áldozatkészséget, mint a szeretetből működő”. A kórházban ápolt protestáns katonák többsége áttért a katolikus hitre, meghatva a pápai elgondolásból létesült kórházi ápolástól, melynek gyógyulásukat köszönhették.
Keresztély Ágost esztergomi érsek fáradozása eredményeképpen a pozsonyi országgyűlésen az 1723. évi XCVI. törvénycikkben törvénybe foglalták az irgalmas rend magyarországi honosítását. A rend további kórházai közül az egrit Erdődy Gábor egri püspök alapította meg 1726-ban, a temesvárit III. Károly király 1737-ben. A rend tagjai látták el a betegápoló és lelkipásztori szolgálatot (a prédikáció kivételével) 1732 és 1784 között a Széchényi György (1692) és Miksa hannoveri herceg (1726) alapítványaiból létrejött pesti Invalidus-házban, ahol körülbelül 1200 rokkant katonáról gondoskodtak. 1757-ben gróf Eszterházy Ferenc és testvére, Károly egri püspök adományából Pápán, herceg Esterházy Pál Antal támogatásával pedig 1760-ban Kismartonban telepedtek le a szerzetesek. A nagyváradi házukat 1760-ban Gyöngyösy György kanonok alapította. 1763-ban Vácott nyitottak kórházat Migazzi Kristóf püspök jóvoltából, először a diadalkapunál, majd (miután oda a Theresianum költözött) 1778-ban a főtéren álló korábbi nagypréposti palotába és a mellette álló régi szemináriumba költöztek.
A betegápoló irgalmas rendet II. József nem számolta fel, az általa is elismert hasznossága és a közjó érdekében végzett kimagasló érdemei miatt. 1783-ban II. József az elmebetegek hivatalos ápolójává tette meg az irgalmasokat. Rendeletet adott ki, hogy az elmebetegeket a legközelebbi irgalmasrendi kórházba kell szállítani. 1784-ben meglátogatta az egri kórházat, elégedettségét fejezte ki az ott tapasztaltak miatt, és megajándékozta a szerzeteseket.
A rend terjeszkedése a jozefinista egyházpolitika éveiben is tovább folytatódott. 1796-ban Ferenc király nekik adta a pécsi kapucinusok feloszlatott kolostorát és templomát, ahol Krautsack János pécsi polgár adományának köszönhetően kezdték meg működésüket. Ugyanebben az évben megkapták a szakolcai jezsuita rendházat (és a patikát) is, ahol Batthyány József esztergomi érsek és a város támogatásával nyitottak kórházat. A zágrábi rendházat és kórházat Verhovác Miksa püspök alapította 1804-ben. Ez volt az egyedüli olyan kórházuk, ahol nőket is ápoltak. Budán Marczibányi István földbirtokos 1806-ban az irgalmasok letelepítése és a kórház létrehozása céljából 40 ezer forintot ajánlott fel, valamint megvásárolt egy felhévízi házat és a Császár-fürdőt. Ezeket is az irgalmasoknak adta, azzal, hogy a fürdő jövedelméből tartsák el a betegeket és a szerzeteseket. 1806. október 15-én volt az ünnepélyes alapkőletétel. A kórház 1815-ben nyílt meg. Külön elmeosztály működött itt. Szatmárnémetiben 1834-ben telepedtek le az irgalmas rendi szerzetesek. A rendházat és a templomot Hám János püspök és Leonhard János Mihály tábori püspök támogatták.
A magyar rendházak az itáliai kongregáció ausztriai Szent Mihály arkangyal rendtartományához tartoztak, amely 1659-ben jött létre, és a központja Bécsben volt (míg 1856-ben meg nem alakult az önálló magyar Szeplőtelen Fogantatás rendtartomány).
Rendházak és kórházak
Szepesváralja (1650‒1950, 1995‒), Pozsony (1669‒1950, 1992‒), Belgrád (1688–1690), Eger (1726‒1950), Pest–Invalidus-ház (1732–1784), Temesvár (1737‒1949), Pápa (1757‒1950), Kismarton (1760‒), Nagyvárad (1760‒1949), Vác (1763‒1950, 1995‒), Pécs (1796‒1950, 1992‒), Szakolca (1796–1950), Pozsony (lábadozó betegek üdülőháza, 1802–1902), Zágráb (1804–1949), Buda (1806‒1950, 2000‒), Szatmárnémeti (1834‒1949)
Stúdium
A rend tagjainak többsége laikus maradt, és orvosi, sebészi vagy gyógyszerészi képzést kapott, csupán csak néhány (nagyjából a rendházak számával egyező számú) testvér tanult filozófiát és teológiát, majd szenteltek őket pappá.
Jeles szerzetesek
- Hutter János Lukács / Johann Lucas Huetter / Frater Luca (? ‒ 1760) festőművész
- Franz Fismann (1722–1774) zenész, zeneszerző, bécsi perjel, provinciális
Névtár
—
Irodalom
Bonanni I, n° 83. Hélyot IV, 131‒147 (Chap. 18). Holstenius–Brockie VI, 264‒438. Karcsú III, 83‒93. Heimbucher I, 600‒607. Balanyi 185‒186. LThK 1248‒1249 (C. Bierbichler). DIP VI, 982‒988. Puskely I, 174‒180. Gömbös 107-109. MaMűL, IV, 308–309 (Török József). Buben III/2, 353-407. OKZR —.
- Schwab, Gregor OH, Kurze Lebensbeschreibungen heiliger und verdienstvoller Männer aus der Hospitalorden, I-IV, Altötting, 1927–1954
- Sasvári László, A magyarországi betegápoló Irgalmas Rend működése (1867–1918), in Orvostörténeti Közlemények (Communicationes ex Historia Artis Medicinae) 115-116(1986), 125-137. – URL: hungaricana.hu
- Feniczy János, Az irgalmasrend belgrádi házának emlékezete, in Magyar Sion 1865, 310-312.
- Orient Gyula, Szerzetes- és orvospapok kórházainak és gyógyszertárainak keletkezése Erdélyben, in Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának Közleményei 38(1933), 107-128: 123-128. – URL: https://eda.eme.ro/handle/10598/27762
- Kiss József, Az Irgalmas Rend első konventjei hazánkban [és a pesti Invalidus-házban], in Vigilia 1990, 739–1744. – URL: vigilia.hu
- Süle Tamás, Az Irgalmas Rend pécsi kórházának története, in Baranya: Történelmi és honismereti folyóirat 4(1991), 189-199. – URL: hungaricana.hu
- Tokaji-Nagy Tivadar, Az irgalmas rend működése Pesten és Budán, Bp., 2001.
- Carlos Watzka, Der Hospitalorden des Heiligen Johannes von Gott in der Habsburgermonarchie 1605-1781, in Bettelorden in Mitteleuropa: Geschichte, Kunst, Spiritualität: Referate der gleichnamigen Tagung vom 19. bis 22. März 2007 in St. Pölten, hg. Heidemarie Specht–Ralph Andraschek-Holzer, St. Pölten, 2008, 106-132. – URL: yumpu.com
- Lipp Mónika, Művészek, patikusok, betegápolók: Az egri miseriek a XVIII. században, in Archivum: A Heves Megyei Levéltár közleményei 20(2013), 17-33. – URL: hungaricana.hu
Hivatkozások
- http://lexikon.katolikus.hu/I/irgalmasok.html
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Irgalmasok
- https://www.ohsjd.org
- http://www.irgalmasrend.hu
- https://www.milosrdni.eu
- https://www.barmherzige-brueder.at
Lipp Mónika