Női rendek

MEGJEGYZÉS. A hagyományos egyházi felfogás szerint a női szerzetesi közösségek nem voltak teljesen önállóak, hanem saját (női) elöljáróik fölött az egyháztól kirendelt férfi vezetők (vizitárorok, gyóntatók) álltak. Ezért a középkorban és a koraújkorban a női szerzeteseknek nem volt területi vagy általános szervezetük, hanem a kolostorok egymástól függetlenek maradtak. A „rend” a koraújkori női szerzetesi közösségek esetében nem egységes szervezetet jelentett, hanem az azonos szabályzatot és életrendet követő, egymással esetleg laza kapcsolatban álló kolostorok csoportját. A kapcsolatot az jelentette, hogy ugyanazon férfi szerzetesrend irányítása alatt álltak (pl. a klarisszák vizitátorai a koraújkorban mindig ferencesek voltak), vagy pedig azt, hogy az újonnan alapított kolostorokat egy-egy másik, hasonló kolostorból érkező nővérek népesítettek be.