Erzsébet-nővérek

Sorores Hospitalariae Sanctae Elisabethae Tertii Ordinis S. Francisci (OSE), elisabethinae – Hospitalschwestern [von] der hl. Elisabeth vom Regulierten Dritten Orden des Hl. Franziskus, Elisabethinnen, Elisabetherinnen, Elisabethinerinnen – „Szent Erzsébet asszonynak szerzete-béli apáca szűzek”, Szent Erzsébetről nevezett betegápoló nővérek, Erzsébet-apácák, Erzsébet-nővérek, erzsébetiek, elizabetánusok

Rendtörténet | Lelkiség | Tevékenység | Szervezet | Címer | Viselet | Társulatok | Szentek | Magyarországon [ Rendtörténet | Kolostorok | Jeles szerzetesek | Névtár ] | Irodalom | Hivatkozások

Rendtörténet

Az Aachenben született Apollonia Rademecher (Radermacher, 1571–1626), aki Szent Ferenc világi rendjének tagja volt, örökölt családi vagyonából 1610-ben házat vásárolt a németalföldi Hertogenbosch (Herzogenbusch) városában, és ott más, hozzá csatlakozott asszonyokkal együtt a szegényeket és a betegeket gondozta. 1622-ben fölkérést kapott, hogy vállalja el szülővárosa ősi, 1336-ban alapított, Szent Erzsébetről elnevezett szegénykórházának vezetését („Gasthausmeisterin”), így két társával és pénzzé tett vagyonával együtt hazaköltözött. Mivel nagyon nehezen talált ápoló társakat, főleg az 1622/1623. évi pestisjárvány idején, arra törekedett hogy a kórházat valamelyik szerzetesi közösségre bízza. Miután ez nem sikerült, gyóntatója és az ispotály lelkipásztora, Johannes Nagelmacher tanácsára maga alapított ferences világi szerzetesközösséget, amelyet Szent Erzébetről nevezett el. 1626-ban Joseph Bergaigne, a ferences rend németországi és hollandiai általános biztosa (commissarius generalis) maga adta át a szerzetesi ruhát Aachenben Apolloniának és két társnőjének. Az alapítónő azonban nem érte meg, hogy befejezze a noviciátust, az örökfogadalmat már halálos ágyán tette le 1626 decemberében.

Ekkor a kölni ferences provinciális egy trier-i harmadrendi nővérközösség két tagját, Sophia Löwenburgot és Lucia Weffint hívta Aachenbe, akik a főnöknői és a novíciusmesternői tisztségeket töltötték be. Mivel azonban a nővérek száma szépen gyarapodott, 1630-ban visszatérhettek Trierbe, az aacheni közösség vezetését pedig Gertrud Bernaerts folytatta. Felügyeletüket 1631-ben a ferences rendttől a kölni érsek vette át, aki ezzel a feladattal Goswin Schrick aacheni kanonokot bízta meg. A betegápoló nővérek munkájára nagy szükség volt, így a vesztfáliai béke utáni években újabb kolostorokat és kórházakat alapítottak számukra a közeli városokban (Düren, 1650; Luxemburg, 1670; Jülich, 1678).

Valószínűleg ott ismerte meg őket Maria Theresia von Liechtenstein hercegnő (Johann Balthasar von Wagensberg felesége), aki 1690-ben a nővéreket Grazba hívta, és 1693-ban jelentős alapítványt tett számukra. Más főrendű hölgyek Bécsbe is invitálták őket, ahol végül Maria Antonia Colloredo grófnő (Ludwig Philipp Montecuccoli altábornagy özvegye) alapítványa tette lehetővé, hogy 1710-ben kórházat nyissanak a Landstrasse-n. Ugyanebben az évben jött létre Maria Katini polgárasszony kezdeményezésére a szerény klagenfurti kolostor is. Mivel akkor a Habsburg Birodalom területén más női betegápoló szerzetesi közösség nem működött, a 18. század első felében – részben jómódú hölgyek anyagi támogatásával, részben saját erejükből – szinte minden tartományi fővárosban megtelepedtek (Prága, 1719; Boroszló, 1736; Pozsony, 1738; Linz, 1745; Brünn, 1754), majd Bajorországban (Azlburg bei Straubing, 1749; München, 1754).

Hasznos szolgálatuk miatt II. József császár is kifejezetten támogatta az Erzsébet-nővéreket. A graziak számára 1784-ben új kórházat építtetett, Budán pedig éppen 1785-ben, más szerzetesrendek fölszámolásával párhuzamosan alapított új kolostort számukra. Ugyanakkor nővére, Mária Anna (Marianne) főhercegnő (1738–1789) a klagenfurti apácákkal ápolt szoros barátságot, és vagyonát is rájuk hagyta. Bajorországban viszont, a napóleoni szekularizáció során, 1809-ben mindkét ottani kolostort föloszlatták, de Azlburg-ban 1829-ben az addig világi ruhában dolgozó nővérek ismét újjászerveződhettek.

Lelkiség

Az Erzsébet-nővérek a szegény és alázatos Krisztust akarták követni Assisi Szt. Ferenc és Szt. Erzsébet példája nyomán, akik magukat a betegek szolgáinak tekintették, és a legnyomorúságosabb betegben is magát Krisztust látták. A gyakorlatban Szent Ferenc világiaknak adott reguláját követték (a X. Leó pápa által 1521-ben jóváhagyott formában), kiegészítve az aacheni kolostor számára készült konstitúciókkal, amely külön fejezeteket szentelt a betegek fölvételére és szolgálatára (Regel, Ordnung und Satzungen der Kloster-Frauen, Elisabethinerinnen genannt, Breslau, 1755; Graz, c1810; Ofen, 1838).

A nővérek hajnalban és délután közösen imádkozták (vasárnap és ünnepnapokon énekelték) a Boldogságos Szűz Mária kis officiumát, este pedig a lorettói litániát és más imákat. Akik nem tudtak olvasni, a Miatyánkot mondták, akik pedig a közös ima idején a betegek között voltak szolgálatban, egyénileg imádkoztak.

Tevékenység

A nővérek elsődleges feladata a (női) betegek szolgálata volt. Kórházaik központi részét a nagy, közös kórterem alkotta, amelyben oltárt is fölállítottak. A kórházhoz mindenhol gyógyszertár (patika) is tartozott. Az orvosságok egy részét maguk a nővérek készítették, a gyógyfüvek szárítására füvespadlást rendeztek be. Saját gyógyszereik közé tartozott az orbánc elleni, ún. Erzsébet-golyó (Elisabetherinnenkugel), mely 1774-ben ezen a néven került be az osztrák gyógyszerkönyvbe. A kórház mellett egyes helyeken idős asszonyok ápolására szolgáló intézményeket is működtettek (mint például Budán a Marczibányi István által 1806-ban alapított „lábadozók háza”). A betegeket ingyen ápolták, csak adományokat fogadtak el, és ferences módra alamizsnát gyűjtöttek, amelyet azonban a klauzúra miatt nem személyesen, hanem megbízottaik által végeztek.

Szervezet

A rend önálló kolostorokból állt, amelyek az illetékes megyéspüspökök felügyelete alatt álltak, akik felügyeleti jogukat mindenhol egy-egy elöljárójává (superior) vagy vizitátorrá kinevezett világi papon keresztül gyakorolták.

A kolostor főnöknőjét a külsők elöljárónak (Oberin), a nővérek anyának (Mutter) hívták. A nővérek választották három vagy hat évre. Volt helyettese (Untermutter) és tanácsosai (Diskretin) is. A gazdasági ügyekkel a Procuratorin, a templom díszítésével Küsterin, a beteg nővérekkel a Krankenmeisterin, az étkezőhelyiséggel a Reventmeisterin, a konyhával a Kuchelmeisterin foglalkozott. Külön felelőse volt a közösség ruháinak, illetve a kapukulcsnak is.

A nővérek bízták meg és fizették kórházuk orvosát, sebészét (borbélyát), esetleg patikusát, illetve a világi szolgálókat.

Címer

A rendnek nem volt egységes címere. Az egyes kolostorok pecséteiken vagy más jelvényeiken általában Szent Erzsébetet ábrázolták.

Viselet

A nővérek a ferencesekéhez hasonló hosszú sötétbarna szövetruhát hordtak, fehér kötélövvel, amelyen ferences módra három csomó van. Arcukat széles fehér kendő vette körbe, e fölött pedig fekete fátylat hordtak.

Bildnis einer Nonne des Elisabethinen-Ordens", rückseitig Brief der Schwester Maria Brügn des Elisabethinen Klosters Klagenfurt vom 14. Juni 1810; Öl auf Leinwand, 28 x 21 cm Source: http://www.allgaeuer-auktionshaus.de/ https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bildnis_einer_Nonne_des_Elisabethinen-Ordens.jpg

Klagenfurti erzsébet-nővér portréja, 1810 (Wikimedia Commons)

ose-ii_jozsef_es_anger_klrar-img_4676

II. József császár átadja az Erzsébet-nővérek budai kolostorának alapítólevelét Anger Mária Klára első elöljárónak / ismeretlen művész, 1785 (Budapest-felsővízivárosi Szent Anna plébánia)

Társulatok

Szentek

Magyarországon

Rendtörténet

A bécsi Erzsébet-nővérek 1738 tavaszán kérvényt nyújtottak be III. Károly királyhoz, amelyben engedélyt kértek, hogy Budán megtelepedhessnek. Szándékuk azonban már évekkel korábban megszületett, mert Dosetlné Planck Mária Katalain budai postamesterné 1736-ban tett végrendeletében ugyanerre a célra hagyott számukra, telket, szőlőt és pénzt. Végül azonban a nővérek a postamesternénál komolyabb pártfogót találtak Esterházy Imre hercegprímás személyében. Ezért 1738-ban inkább Pozsonyban, az Ispotály utcában vásároltak telket Esterházy Pál Antaltól. Az ottani kolostor javára a bécsi kolostor maga tett le 16 000 forintos alapítványt az, és ehhez megkapták a budai Dosetl-hagyatékot is. Kolostorukat és pompás templomukat 1739 és 1745 között Esterházy prímás építtette föl Franz Anton Pilgram terve szerint, Paul Troger festményeivel és Ludwig Gode szobraival. A kórház alapítványát 1773-ban Mária Terézia egészítette ki jelentős összeggel.

ose-buda-1785-img_6221

Az első Erzsébet apácák megérkezése Budára / eredeti festmény után készült másolat, 1885 (Budapest-felsővízivárosi Szent Anna plébánia, Thaler Tamás felvétele)

A rend második kórházát II. József hozta létre 1785-ben Budán, a bosnyák ferencesek megszüntetett vízivárosi kolostorában, hogy a városban a polgárság számára is legyen női kórház. Fönntartására a Vallásalapból évi 4000 forintot, a bécsi kolostorból pedig minden budai nővérnek évi 150 forintot rendelt. A ferences kolostor szükséges átalakítását, a 20 fős kórterem kialakítását a feloszlatott budai Szentháromság Társulat vagyonának terhére végezte el Tallherr József kamarai építész. Az első 18 apáca 1785 őszén Bécsből érkezett, Anger Mária Klára vezetésével, akit még elindulásuk előtt elöljárójukká választottak. A császár külön szívén viselte a kolostor és a kórház sorsát, a főnöknővel személyesen levelezett, 1786 nyarán pedig „titokban” tehát a protokoll mellőzésével látogatta meg a nővéreket.

Kolostorok

Pozsony (1738–1950, 1996–), Buda (1785–1950, 1989–)

Stúdiumok

Jeles szerzetesek

  • Anger Mária Klára (1747–1814) a budai kolostor első elöljárója

Névtár

Irodalom

  • Bonanni —. Holstenius–Brockie —. Karcsú II, 48-52. Heimbucher II, 21-22. Balanyi —. LthK III, 820-821. DIP III, 1115-1119. Puskely, I, 326-331. MKLex III, 290 (Diós István). MaMűL II, 399 (szerk.) Buben —. OKRZ —.
  • Regel, Ordnung und Satzungen der Kloster-Frauen Elisabethinerinnen genannt, des dritten Ordens des heil. Vaters Francisci, Graz, [ca 1810] [ÖNB]
  • Schmitz-Dobbelstein, Willibalda, Hospitalschwestern von St. Elisabeth in Aachen 1622 bis 1922, Aachen, 1922.
  • Brosch, Joseph, Mutter Apollonia Rademecher, die Meisterin der Karitas, Aachen, 1953.
  • Hofmeister, Philipp, Die Statuten der Aachener Hospitalschwestern von St. Elisabeth, Terziarinnen des hl. Franziskus von Assisi, aus dem Jahre 1631, Franziskanische Studien 36(1954), 265-283.
  • Némethy Lajos, A budapest-vízivárosi erzsébetiek: Megtelepedésük századik évfordulója alkalmából, Budapest, 1885.
  • Pokorny Emánuel, A Szent Erzsébet-szerzet tekintettel budapesti kolostorára, templomára és női kórházára, Budapest, 1935.

Hivatkozások

Koltai András

Hivatkozás erre az írásra: Koltai András, Erzsébet-nővérek, in Szerzetesség a koraújkori Magyarországon: Összehasonlító rendtörténeti blog, 2016.10.03, URL: https://szerzetes.hypotheses.org/noi-rendek/erzsebet.