Erzsébet-nővérek

Sorores Hospitalariae Sanctae Elisabethae Tertii Ordinis S. Francisci (OSE), elisabethinae – Hospitalschwestern [von] der hl. Elisabeth vom Regulierten Dritten Orden des Hl. Franziskus, Elisabethinnen, Elisabetherinnen, Elisabethinerinnen – „Szent Erzsébet asszonynak szerzete-béli apáca szűzek”, Szent Erzsébetről nevezett betegápoló nővérek, Erzsébet-apácák, Erzsébet-nővérek, erzsébetiek, elizabetánusok

Rendtörténet | Lelkiség | Tevékenység | Szervezet | Címer | Viselet | Társulatok | Szentek | Magyarországon [ Rendtörténet | Kolostorok | Jeles szerzetesek | Névtár ] | Irodalom | Hivatkozások

Rendtörténet

Az Aachenben született Apollonia Rademecher (Radermacher, 1571–1626), aki Szent Ferenc világi rendjének tagja volt, örökölt családi vagyonából 1610-ben házat vásárolt a németalföldi Hertogenbosch (Herzogenbusch) városában, és ott más, hozzá csatlakozott asszonyokkal együtt a szegényeket és a betegeket gondozta. 1622-ben fölkérést kapott, hogy vállalja el szülővárosa ősi, 1336-ban alapított, Szent Erzsébetről elnevezett szegénykórházának vezetését („Gasthausmeisterin”), így két társával és pénzzé tett vagyonával együtt hazaköltözött. Mivel nagyon nehezen talált ápoló társakat, főleg az 1622/1623. évi pestisjárvány idején, arra törekedett hogy a kórházat valamelyik szerzetesi közösségre bízza. Miután ez nem sikerült, gyóntatója és az ispotály lelkipásztora, Johannes Nagelmacher tanácsára maga alapított ferences világi szerzetesközösséget, amelyet Szent Erzsébetről nevezett el. 1626-ban Joseph Bergaigne, a ferences rend németországi és hollandiai általános biztosa (commissarius generalis) maga adta át a szerzetesi ruhát Aachenben Apolloniának és két társnőjének. Az alapítónő azonban nem érte meg, hogy befejezze a noviciátust, az örökfogadalmat már halálos ágyán tette le 1626 decemberében.

Ekkor a kölni ferences provinciális egy trier-i harmadrendi nővérközösség két tagját, Sophia Löwenburgot és Lucia Weffint hívta Aachenbe, akik a főnöknői és a novíciusmesternői tisztségeket töltötték be. Mivel azonban a nővérek száma szépen gyarapodott, 1630-ban visszatérhettek Trierbe, az aacheni közösség vezetését pedig Gertrud Bernaerts folytatta. Felügyeletüket 1631-ben a ferences rendttől a kölni érsek vette át, aki ezzel a feladattal Goswin Schrick aacheni kanonokot bízta meg. A betegápoló nővérek munkájára nagy szükség volt, így a vesztfáliai béke utáni években újabb kolostorokat és kórházakat alapítottak számukra a közeli városokban (Düren, 1650; Luxemburg, 1670; Jülich, 1678).

Valószínűleg ott ismerte meg őket Maria Theresia von Liechtenstein hercegnő (Johann Balthasar von Wagensberg felesége), aki 1690-ben a nővéreket Grazba hívta, és 1693-ban jelentős alapítványt tett számukra. Más főrendű hölgyek Bécsbe is invitálták őket, ahol végül Maria Antonia Colloredo grófnő (Ludwig Philipp Montecuccoli altábornagy özvegye) alapítványa tette lehetővé, hogy 1710-ben kórházat nyissanak a Landstrasse-n. Ugyanebben az évben jött létre Maria Katini polgárasszony kezdeményezésére a szerény klagenfurti kolostor is. Mivel akkor a Habsburg Birodalom területén más női betegápoló szerzetesi közösség nem működött, a 18. század első felében – részben jómódú hölgyek anyagi támogatásával, részben saját erejükből – szinte minden tartományi fővárosban megtelepedtek (Prága, 1719; Boroszló, 1736; Pozsony, 1738; Linz, 1745; Brünn, 1754), majd Bajorországban (Azlburg bei Straubing, 1749; München, 1754).

Hasznos szolgálatuk miatt II. József császár is kifejezetten támogatta az Erzsébet-nővéreket. A graziak számára 1784-ben új kórházat építtetett, Budán pedig éppen 1785-ben, más szerzetesrendek fölszámolásával párhuzamosan alapított új kolostort számukra. Ugyanakkor nővére, Mária Anna (Marianne) főhercegnő (1738–1789) a klagenfurti apácákkal ápolt szoros barátságot, és vagyonát is rájuk hagyta. Bajorországban viszont, a napóleoni szekularizáció során, 1809-ben mindkét ottani kolostort föloszlatták, de Azlburg-ban 1829-ben az addig világi ruhában dolgozó nővérek ismét újjászerveződhettek.

Lelkiség

Az Erzsébet-nővérek a szegény és alázatos Krisztust akarták követni Assisi Szt. Ferenc és Szt. Erzsébet példája nyomán, akik magukat a betegek szolgáinak tekintették, és a legnyomorúságosabb betegben is magát Krisztust látták. A gyakorlatban Szent Ferenc világiaknak adott reguláját követték (a X. Leó pápa által 1521-ben jóváhagyott formában), kiegészítve az aacheni kolostor számára készült konstitúciókkal, amely külön fejezeteket szentelt a betegek fölvételére és szolgálatára (Regel, Ordnung und Satzungen der Kloster-Frauen, Elisabethinerinnen genannt, Breslau, 1755; Graz, c1810; Ofen, 1838).

A rendbe belépők eredeti keresztnevük helyett három tagú szerzetesi nevet kaptak. Első nevük Mária, a második egy hagyományos női név (női szent neve), a harmadik pedig – a reformált koraújkori rendek gyakorlatát követve – egy hittitok volt (pl. Maria Theresia vom Heiligen Geist). Utóbbit azonban még a hivatalos iratokban sem használták. Az első budai főnöknő például, családi nevén Catharina Anger, rendi nevén „Maria Klara vom Hochwürdigsten Gut” volt, leveleit pedig „Clara Angerin” néven írta alá. (A budai kolostorban az 1840-es évektől szokásba jött, hogy a Maria mellett még két nevet választottak, és a harmadik név az esetek töbségében Josepha volt (pl. Maria Filomena Josepha von Jesu). Az 1890-es évek elején azonban, amikor a rendi anyakönyv magyar nyelvűvé vált, ezt a gyakorlatot elhagyták.)

A nővérek hajnalban és délután közösen imádkozták vagy énekelték a Boldogságos Szűz Mária kis officiumát, este a lorettói litániát és más imákat, délután pedig félórás elmélkedést tartottak. Akik nem tudtak olvasni, a Miatyánkot mondták, akik pedig a közös ima idején a betegek között voltak szolgálatban, egyénileg imádkoztak.

Tevékenység

A nővérek elsődleges feladata a (női) betegek szolgálata volt. Kórházaik központi részét a nagy, közös kórterem alkotta, amelyben oltárt is fölállítottak. A kórházhoz mindenhol gyógyszertár (patika) is tartozott. Az orvosságok egy részét maguk a nővérek készítették, a gyógyfüvek szárítására füvespadlást rendeztek be. Saját gyógyszereik közé tartozott az orbánc elleni, ún. Erzsébet-golyó (Elisabetherinnenkugel), mely 1774-ben ezen a néven került be az osztrák gyógyszerkönyvbe. A kórház mellett egyes helyeken idős asszonyok ápolására szolgáló intézményeket is működtettek (mint például Budán a Marczibányi István által 1804/1805-ben fölépített „Reconvalescentenhaus”, azaz „lábadozók háza”). A betegeket ingyen ápolták, csak adományokat fogadtak el, és ferences módra alamizsnát gyűjtöttek, amelyet azonban a klauzúra miatt nem személyesen, hanem megbízottaik által végeztek.

Szervezet

A rend önálló kolostorokból állt, amelyek az illetékes megyéspüspökök felügyelete alatt álltak, akik felügyeleti jogukat mindenhol egy-egy elöljárójává (superior) vagy vizitátorrá (később igazgatóvá) kinevezett világi papon vagy ferences szerzetesen keresztül gyakorolták.

A kolostor főnöknőjét a külsők elöljárónak (Oberin), a nővérek anyának (Mutter) hívták. A nővérek választották három vagy hat évre. Volt helyettese (Untermutter) és tanácsosai (Diskretin) is. A nővérek között voltak képzett sebésznők (Chirurgin), gyógyszerészek (Apothekerin), és külön felelőse volt a betegápolásnak (Oberkrankenwärterin). A gazdasági ügyekkel a Procuratorin, a templommal a sekrestyés (Sakristanenerin, Küsterin), az étkezőhelyiséggel a Reventmeisterin (Refentmeisterin), a konyhával a Kuchelmeisterin , a pincével a Kellermeisterin foglalkozott. Akadtak a nővérek között varrónők (Schneidermeisterin, Goldstickerin) is. A közös imádság és a templomi liturgia irányításában fontos szerepe volt a kórusvezetőnek (Chorregentin) és az orgonistának (Organistin). A nővérek többsége ugyanis a közös imát végző karnővér (Chorschwester) volt, kisebbik része pedig képzetlen laika (Layschwester), akikre többnyire a főzést és a mosást bízták.

A nővérek bízták meg és fizették kórházuk orvosát, sebészét (borbélyát), esetleg patikusát, illetve a világi szolgálókat.

Címer

A rendnek nem volt egységes címere. Az egyes kolostorok pecséteiken vagy más jelvényeiken általában Szent Erzsébetet ábrázolták.

Viselet

A nővérek a ferencesekéhez hasonló hosszú sötétbarna szövetruhát hordtak, fehér kötélövvel, amelyen ferences módra három csomó van. Arcukat széles fehér kendő vette körbe, e fölött pedig fekete fátylat hordtak.

Bildnis einer Nonne des Elisabethinen-Ordens", rückseitig Brief der Schwester Maria Brügn des Elisabethinen Klosters Klagenfurt vom 14. Juni 1810; Öl auf Leinwand, 28 x 21 cm Source: http://www.allgaeuer-auktionshaus.de/ https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bildnis_einer_Nonne_des_Elisabethinen-Ordens.jpg

Klagenfurti erzsébet-nővér portréja, 1810 (Wikimedia Commons)

ose-ii_jozsef_es_anger_klrar-img_4676

II. József császár átadja az Erzsébet-nővérek budai kolostorának alapítólevelét Anger Mária Klára első elöljárónak / ismeretlen művész, 1785 (Budapest-felsővízivárosi Szent Anna plébánia)

Társulatok

Szentek

Magyarországon

Rendtörténet

A bécsi Erzsébet-nővérek 1738 tavaszán kérvényt nyújtottak be III. Károly királyhoz, amelyben engedélyt kértek, hogy Budán megtelepedhessnek. Szándékuk azonban már évekkel korábban megszületett, mert Dosetlné Planck Mária Katalain budai postamesterné 1736-ban tett végrendeletében ugyanerre a célra hagyott számukra, telket, szőlőt és pénzt. Végül azonban a nővérek a postamesternénál komolyabb pártfogót találtak Esterházy Imre hercegprímás személyében. Ezért 1738-ban inkább Pozsonyban, az Ispotály utcában vásároltak telket Esterházy Pál Antaltól. Az ottani kolostor javára a bécsi kolostor maga tett le 16 000 forintos alapítványt az, és ehhez megkapták a budai Dosetl-hagyatékot is. Kolostorukat és pompás templomukat 1739 és 1745 között Esterházy prímás építtette föl Franz Anton Pilgram terve szerint, Paul Troger festményeivel és Ludwig Gode szobraival. A kórház alapítványát 1773-ban Mária Terézia egészítette ki jelentős összeggel.

ose-buda-1785-img_6221

Az első Erzsébet apácák megérkezése Budára / eredeti festmény után készült másolat, 1885 (Budapest-felsővízivárosi Szent Anna plébánia, Thaler Tamás felvétele)

A rend második kórházát II. József hozta létre 1785-ben Budán, a bosnyák ferencesek megszüntetett vízivárosi kolostorában, hogy a városban a polgárság számára is legyen női kórház. Fönntartására a Vallásalapból évi 4000 forintot, a bécsi kolostorból pedig minden budai nővérnek évi 150 forintot rendelt. A ferences kolostor szükséges átalakítását, a 20 fős kórterem kialakítását a feloszlatott budai Szentháromság Társulat vagyonának terhére végezte el Tallherr József kamarai építész. Az első 18 apáca 1785 őszén Bécsből érkezett, Anger Mária Klára vezetésével, akit még elindulásuk előtt elöljárójukká választottak. A császár külön szívén viselte a kolostor és a kórház sorsát, a főnöknővel személyesen levelezett, 1786 nyarán pedig „titokban” tehát a protokoll mellőzésével látogatta meg a nővéreket.

Kolostorok

Pozsony (1738–1950, 1996–), Buda (1785–1950, 1989–)

Stúdiumok

Jeles szerzetesek

  • Anger Catharina > Maria Klara vom Hochwürdigsten Gut (a Legméltóbb Jóságról nevezett Mária Klára, 1747–1814) a budai kolostor első elöljárója

Névtár

Irodalom

  • Bonanni —. Holstenius–Brockie —. Karcsú II, 48-52. Heimbucher II, 21-22. Balanyi —. LthK III, 820-821. DIP III, 1115-1119. Puskely, I, 326-331. MKLex III, 290 (Diós István). MaMűL II, 399 (szerk.) Buben —. OKRZ —.
  • Regel, Ordnung und Satzungen der Kloster-Frauen Elisabethinerinnen genannt, des dritten Ordens des heil. Vaters Francisci, Graz, [ca 1810] [ÖNB]
  • Schmitz-Dobbelstein, Willibalda, Hospitalschwestern von St. Elisabeth in Aachen 1622 bis 1922, Aachen, 1922.
  • Brosch, Joseph, Mutter Apollonia Rademecher, die Meisterin der Karitas, Aachen, 1953.
  • Hofmeister, Philipp, Die Statuten der Aachener Hospitalschwestern von St. Elisabeth, Terziarinnen des hl. Franziskus von Assisi, aus dem Jahre 1631, Franziskanische Studien 36(1954), 265-283.
  • Némethy Lajos, A budapest-vízivárosi erzsébetiek: Megtelepedésük századik évfordulója alkalmából, Budapest, 1885.
  • Weyde Gizella, A pozsonyi Szent Erzsébettől nevezett szűzek temploma és kolostora, Pozsony, 1919 (Pozsony városi monographiák, 2).
  • Pokorny Emánuel, A Szent Erzsébet-szerzet tekintettel budapesti kolostorára, templomára és női kórházára, Budapest, 1935.

Hivatkozások

Koltai András

Hivatkozás erre az írásra: Koltai András, Erzsébet-nővérek, in Szerzetesség a koraújkori Magyarországon: Összehasonlító rendtörténeti blog, 2016.10.03, URL: https://szerzetes.hypotheses.org/noi-rendek/erzsebet.
Search OpenEdition Search

You will be redirected to OpenEdition Search