
Canonissae regulares S. Augustini (CRSA) – Chorfrauen des Hl. Augustini, Augustinerchorfrauen – Ágostonos kanonisszák
Rendtörténet | Lelkiség | Tevékenység | Szervezet | Címer | Viselet | Társulatok | Szentek | Magyarországon [ Rendtörténet | Kolostorok | Jeles szerzetesek | Névtár ] | Irodalom
Rendtörténet
A középkori Európában számos olyan női szerzetesi közösség volt, amely Szt. Ágoston reguláját követte. Kanonisszáknak (canonissae, Chorfrauen) azokat nevezhetjük közülük, amelyek jelentős birtokkal rendelkeztek, és amelyeknek tagjai között különbséget tettek a kórusimát végző és a laikus szolgáló testvérek között, noha ezek esetleg más (bencés, klarissza) regulát követő közösségekre is érvényesek voltak. A kanonisszák néha a szabályozott férfi kanonok közösségek közelében éltek, egyes helyeken azokkal „kettős kolostort” (Doppelkloster) alkottak, de mindenképpen kapcsolatot tartottak. Az alsó-ausztriai Kircherg am Wechsel kolostorát például többnyire a közeli vorau-i vagy pöllau-i ágostonos prépostok vizitálták.
A reformáció után a Német-Római Birodalom területén a legtöbb ilyen kolostort föloszlatták, de némelyikük protestáns világi alapítványi házzá (Damenstift) alakult, amelynek lakói tovább végezték az imádságot és a karitatív szolgálatot, de lemondtak a liturgia egyes elemeiről, a böjtről, a vezeklésről, a klauzúráról, és habitus helyet egyszerű fekete ruhába öltöztek. A szerzetesi fogadalomban korábban vállalt tisztaságot, engedelmességet és szüzességet megtartották, de nem föltétlenül egy egész életre.
A Habsburgok hatalma alatt álló területeken a középkorban csak hét Szt. Ágoston regulája szerint élő kanonissza kolostor működött: három Bécsben (Laurenzerinnen, Himmelpfortkloster, St. Jakob auf der Hülben), kettő Alsó-Ausztriában (Klosterneuburg, Kirchberg am Wechsel), egy Morvaországban (Doubravník) és egy Sziléziában (Boroszló). Klosterneuburg és Doubravník női kolostorai már a 15. században, az olmützi Szt. Jakab a reformáció során, 1525 körül szűnt meg. A többiek azonban megérték a 18. századot. A három bécsi kolostor és Kirchberg II. József szekularizációjának estek áldozatul 1782 és 1783 között, a boroszlói Szt. Jakab és Anna kolostort pedig 1810-ben számolta föl a porosz kormányzat.
Lelkiség
A kanonisszák kolostoraira a 14. század végétől (elsősorban a Német-Római Birodalom nyugati részén) nagy hatással volt a devotio moderna, amely mindenekelőtt az egyéni jámborság intenzívebb megélését jelentette, a belső felé fordulás, önreflexió és meditáció útján. Az elmélkedések tárgyául szíesen választották Krisztus szenvedéstörténetét. A személyes üdvösségre való törekvés során azonban az irgalmasság mások iránti testi cselekedetei néha háttérbe szorultak. A devotio moderna helyét a 16. századtól a barokk kegyesség vette át.
Tevékenység

Ágostonos kanonisszák zsoltárokat énekelnek / Mathias Görz freskója, 1715 körül (Pöllau, prépostsági templom; KA)
Az ágostonos kanonisszák a többi zárt apácaközösséghez hasonló életmódot folytattak. A liturgia közös végzése az egyéni imádság és a házi munka mellett szőttek, fontak, kézimunkáztak, kegyes olvasmányokat másoltak, ereklyéket gyűjtöttek, nevelték a rájuk bízott lányokat (Kostkinder), de gyakran ispotályszolgálatot is elláttak. A kolostorok sokszor kifejezetten az alapító család egyedülálló vagy idős női tagjainak ellátása céljával jöttek létre. A kanonisszák klauzúrát, csöndet és böjtöt tartottak, és húst csak főzve (nem sütve) ettek.
Szervezet
Az egyes kolostorok élén perjelnő (priorissa, praeposita, Priorin, Propstin) vagy esetleg apátnő (abbatissa, Äbtin) állt, helyettese a dékánnő (decanissa, Dechantin) volt. Az előkelő családból származó és a kolostorba kellő nagyságú hozománnyal érkező lányok teljes jogú kanonisszának (monialis, canonissa, Chorfrau, Chorschwester) számítottak, akik kórusimát és a szellemi munkát végeztek. A kolostor körüli munkák nagyobb része a „laikus”, segítő nővérek (conversae, Laienschwester) feladata volt, akik öltözetükben is különböztek a kanonisszáktól. Mivel napközben dolgoztak, az imaórák közül egyedül az éfélin (matutinum, Mette) kellett résztvenniük, amely alatt Szűz Mária officiumát vagy a Cursus Marianust imádkozták.
Címer
Az egyes kolostoroknak saját címerük volt, amely többnyire védőszentjüket ábrázolta.
Viselet

Ágostonos kanonissza karing nélkül és karingben / Filippo Buonanni SJ metszete (Catalogo degli ordini religiosi Della Chiesa Miltante Espressi con imagini, e spiegati con una breve narrazione, Roma, 1714 ; PKK).
A fönnmaradt ábrázolások szerint az ausztriai és magyarországi kanonisszák fehér vagy halványbarna habitust, azon fehér skapulárét (vagy bőujjú köpenyt), és fehér nyakkendőt viseltek, fátyluk pedig fekete volt fehér szegéllyel.
Társulatok
—
Szentek
- Palma-i Szt. Katalin (Catalina Tomàs, 1531–1574), bold. 1792, szt. 1930
Magyarországon
Rendtörténet
A középkori Magyarországon egyetlen ágostonos kanonissza közösség jelenlétének sem maradt nyoma. Csupán néhány premontrei apácakolostor működött (ezek szintén Szt. Ágoston reguláját követték), közülük a leghosszabb életű Szegeden, amely a 16. század elején benépesítette a bencés apácák somlóvásárhelyi monostorát és a mórichidai premontrei prépostságot is, majd a század közepén megszűnt.
Magyarország egyetlen ágostonos kanonissza kolostora (Chorfrauenstift) Kismartonban működött. Esterházy Pál nádor alapította 1678-ban Krisztina lánya számára, aki az alsó-ausztriai Kirchberg (am Wechsel) kanonisszái között nevelkedett, és ott ezt a szerzetesi hivatást választotta (szerzetesi neve Jozefa lett). 16 éves novícia volt, amikor 1679-ben megkezdték Kismartonban a szerzetesi életet a bécsi Szt. Lőrinc kolostorból (Laurenzerinnen) érkező Anna Barbara (Renata) von Mollart prépostnővel (praeposita) és négy másik apácával. Később Jozefa három húga (Ilona/Augusta, Orsolya/Constantia, Julianna/Jozefa), egy unokatestvére (Esterházy Ferenc lánya, Franciska Antónia) és több más főrendű lány is a kolostor tagja lett.
A méretes kolostor és Szent Józsefnek szentelt, gazdagon díszített temploma közvetlenül a kismartoni kastély mellett állt (Klostergasse, ma Joseph-Haydn-Gasse 1). Fönntartására Eszterházy 1768-ben 15 ezer forintos alapítványt tett, amelyet 1712-ben további 15 ezer forinttal egészített ki. Széchényi György esztergomi érsek szintén jelentős összeget, 10 ezer forintot hagyott a kismartoni apácákra.
1693-tól Esterházy Jozefa lett a kolostor prépostnője. 1701-ben Keresztély Ágost győri püspök szigorította szabályaikat, és bevezették, hogy az apácák külső látogatókat, még rokonokat is csak püspöki engedéllyel fogadhattak. Amikor 1728-ban Esterházy Jozefa elhunyt, és Emil Ludwigsdorff zalavári bencés apát Die grosse Fürsten-Tochter címen megjelent halotti prédikációjában méltatta, a kolostorban már 25 apáca élt.
A kanonisszák gyóntatói kezdetben az ágostonos kanonokok közül kerültek ki, majd ezt a feladatot a kismartoni ferencesek vették át. 1782-ben II. József ezt a kolostort is feloszlatta.

Esterházy Krisztina Jozefa kismartoni apátnő, valamint testvérei, Orsolya Konstancia és Julianna Jozefa kismartoni ágostonos kanonisszák (Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae domus Estorasianae, Viennae, 1700; SLUB)
Kolostorok
Kismarton (1679–1782)
Jeles szerzetesek
- Esterházy Krisztina / Jozefa (1663–1728) kismartoni apátnő
- Esterházy Ilona / Augusta (1667–1681)
- Esterházy Orsolya / Constantia (1670–1696 után)
- Esterházy Julianna / Jozefa (1676–1700 után)
- Esterházy Franciska / Antónia (1677–1691 körül)
Névtár
- MNL OL, Acta ecclesiasticum ordinum et monialium (E 151), Fasc. 143-145 (Moniales Kis-Martonienses)
- Protocollum, 1701. (Landesmuseum Burgenland, vö. Mohl, 71)
- Hutz, Ferdinand, Das Nekrolog der Chorfrauen zu Kirchberg am Wechsel [1502–1759], in Unsere Heimat (Niederösterreich), 55(1984), 207-213. (A kismartoni apácák adatai nem találhatók benne.)
Irodalom
- Bonanni II, n° 24-25. Holstenius–Brockie I, 347-352. Karcsú ___. Heimbucher I, 455-458. Balanyi —. LthK II, 1081-1082 („Chorfrauen”, H. C. Wendlandt); V, 1288-1289 („Kanonissen”, M. Schmid). DIP ___. Puskely I, 28-29. MKLex I, 84 (Hervay Ferenc Levente). MaMűL —. Buben —. OKZR, I, 216-242, III, 65-82 (Annette von Boetticher)
- Zunggo, Joannes Antonius CRSA, Historiae generalis et specialis de ordine canonicorum regularium S. Augustini prodromus, I-II, Ratisbonae, 1742-1745. – 2. változatlan kiad.: Monachii, 1749. – Kismarton: II, 759-760.
- Wendehorst, Alfred– Benz, Stefan, Verzeichnis der Stifte der Augustiner-Chorherren und -Chorfrauen, in Jahrbuch für fränkische Landesforschung 56(1996), 1–110.
- Krebs, Leopold, Geschichte des Chorfrauenstiftes zu Kirchberg am Wechsel, in Jahrbuch des Vereines für Landeskunde von Niederösterreich 15-16(1916-1917), 141-229; 17-18(1918-1919), 99-234.
- Mohl Adolf, Herceg Esterházy Krisztina Jozefa, a kismartoni sz. ágostonrendi kanonokapácák fejedelemasszonya 1663-1728, in Sopronvármegye 1937, dec. 25. (kny: Sopron, 1938). = Mohl Adolf, Válogatott írások, s. a. rend. Johann Erhardt–Kiss Tamás, Sopron, 2000, 66-77.
- Weiss Michael OFM, Ein Andenken an die Augustinerinnen von Eisenstadt, in Volk und Heimat 32(1978/1979), 15-16.
- Maczák Ibolya, Rózsák tövis nélkül : családreprezentáció az Esterházy-apácákhoz (is) kapcsolható temetési beszédekben, in Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás : egy 17. századi arisztokrata-életpálya a politika és a művészet határvidékén, szerk. Ács Pál–Buzási Enikő, Budapest, 2015, p. 571-578. [http://real.mtak.hu/32822]
- Maczák Ibolya, A méhkirálynő édes uralma: Esterházy Krisztina Jozefa felett mondott temetési beszéd a Klimo Könyvtárban, in „Új könyvtár virul itt, tele rendbe rakott tudománnyal. Fontos, hogy mindent nyitva találsz odabent”: Tudomány és kutatás a 240 éves Klimo Könyvtárban: A 2014. október 16‒17-én rendezett jubileumi tudományos konferencia tanulmányai, Pécs, 2016 (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 13.) [http://real.mtak.hu/46072]
Koltai András