Digital resources in the Social Sciences and Humanities OpenEdition Our platforms OpenEdition Books OpenEdition Journals Hypotheses Calenda Libraries OpenEdition Freemium Follow us

Ágostonos kanonisszák

Ágostonos kanonisszák zsoltárokat énekelnek Mathias Görz freskója, 1715 körül (Pöllau, prépostsági templom, a kórus fölötti oldalfaon, KA, 2016)

Canonissae regulares S. Augustini (CRSA) – Chorfrauen des Hl. Augustini, Augustinerchorfrauen – Ágostonos kanonisszák

Rendtörténet | Lelkiség | Tevékenység | Szervezet | Címer | Viselet | Társulatok | Szentek | Magyarországon [ Rendtörténet | Kolostorok | Jeles szerzetesek | Névtár ] | Irodalom

Rendtörténet

A középkori Európában számos olyan női szerzetesi közösség volt, amely Szt. Ágoston reguláját követte. Kanonisszáknak (canonissae, Chorfrauen) azokat nevezhetjük közülük, amelyek jelentős birtokkal rendelkeztek, és amelyeknek tagjai között különbséget tettek a kórusimát végző és a laikus szolgáló testvérek között, noha ezek esetleg más (bencés, klarissza) regulát követő közösségekre is érvényesek voltak. A kanonisszák néha a szabályozott férfi kanonok közösségek közelében éltek, egyes helyeken azokkal „kettős kolostort” (Doppelkloster) alkottak, de mindenképpen kapcsolatot tartottak. Az alsó-ausztriai Kircherg am Wechsel kolostorát például többnyire a közeli vorau-i vagy pöllau-i ágostonos prépostok vizitálták.

A reformáció után a Német-Római Birodalom területén a legtöbb ilyen kolostort föloszlatták, de némelyikük protestáns világi alapítványi házzá (Damenstift) alakult, amelynek lakói tovább végezték az imádságot és a karitatív szolgálatot, de lemondtak a liturgia egyes elemeiről, a böjtről, a vezeklésről, a klauzúráról, és habitus helyet egyszerű fekete ruhába öltöztek. A szerzetesi fogadalomban korábban vállalt tisztaságot, engedelmességet és szüzességet megtartották, de nem föltétlenül egy egész életre.

A Habsburgok hatalma alatt álló területeken a középkorban csak hét Szt. Ágoston regulája szerint élő kanonissza kolostor működött: három Bécsben (Laurenzerinnen, Himmelpfortkloster, St. Jakob auf der Hülben), kettő Alsó-Ausztriában (Klosterneuburg, Kirchberg am Wechsel), egy Morvaországban (Doubravník) és egy Sziléziában (Boroszló). Klosterneuburg és Doubravník női kolostorai már a 15. században, az olmützi Szt. Jakab a reformáció során, 1525 körül szűnt meg. A többiek azonban megérték a 18. századot. A három bécsi kolostor és Kirchberg II. József szekularizációjának estek áldozatul 1782 és 1783 között, a boroszlói Szt. Jakab és Anna kolostort pedig 1810-ben számolta föl a porosz kormányzat.

Lelkiség

A kanonisszák kolostoraira a 14. század végétől (elsősorban a Német-Római Birodalom nyugati részén) nagy hatással volt a devotio moderna, amely mindenekelőtt az egyéni jámborság intenzívebb megélését jelentette, a belső felé fordulás, önreflexió és meditáció útján. Az elmélkedések tárgyául szíesen választották Krisztus szenvedéstörténetét. A személyes üdvösségre való törekvés során azonban az irgalmasság mások iránti testi cselekedetei néha háttérbe szorultak. A devotio moderna helyét a 16. századtól a barokk kegyesség vette át.

Tevékenység

Ágostonos kanonisszák zsoltárokat énekelnek Mathias Görz freskója, 1715 körül (Pöllau, prépostsági templom, a kórus fölötti oldalfaon, KA, 2016)

Ágostonos kanonisszák zsoltárokat énekelnek / Mathias Görz freskója, 1715 körül (Pöllau, prépostsági templom; KA)

Az ágostonos kanonisszák a többi zárt apácaközösséghez hasonló életmódot folytattak. A liturgia közös végzése az egyéni imádság és a házi munka mellett szőttek, fontak, kézimunkáztak, kegyes olvasmányokat másoltak, ereklyéket gyűjtöttek, nevelték a rájuk bízott lányokat (Kostkinder), de gyakran ispotályszolgálatot is elláttak. A kolostorok sokszor kifejezetten az alapító család egyedülálló vagy idős női tagjainak ellátása céljával jöttek létre. A kanonisszák klauzúrát, csöndet és böjtöt tartottak, és húst csak főzve (nem sütve) ettek.

Szervezet

Az egyes kolostorok élén perjelnő (priorissa, praeposita, Priorin, Propstin) vagy esetleg apátnő (abbatissa, Äbtin) állt, helyettese a dékánnő (decanissa, Dechantin) volt. Az előkelő családból származó és a kolostorba kellő nagyságú hozománnyal érkező lányok teljes jogú kanonisszának (monialis, canonissa, Chorfrau, Chorschwester) számítottak, akik kórusimát és a szellemi munkát végeztek. A kolostor körüli munkák nagyobb része a „laikus”, segítő nővérek (conversae, Laienschwester) feladata volt, akik öltözetükben is különböztek a kanonisszáktól. Mivel napközben dolgoztak, az imaórák közül egyedül az éfélin (matutinum, Mette) kellett résztvenniük, amely alatt Szűz Mária officiumát vagy a Cursus Marianust imádkozták.

Címer

Az egyes kolostoroknak saját címerük volt, amely többnyire védőszentjüket ábrázolta.

Viselet

bonanni-2-24-25-canonissa-1-2-197dpi

Ágostonos kanonissza karing nélkül és karingben / Filippo Buonanni SJ metszete (Catalogo degli ordini religiosi Della Chiesa Miltante Espressi con imagini, e spiegati con una breve narrazione, Roma, 1714 ; PKK).

A fönnmaradt ábrázolások szerint az ausztriai és magyarországi kanonisszák fehér vagy halványbarna habitust, azon fehér skapulárét (vagy bőujjú köpenyt), és fehér nyakkendőt viseltek, fátyluk pedig fekete volt fehér szegéllyel.

Társulatok

Szentek

  • Palma-i Szt. Katalin (Catalina Tomàs, 1531–1574), bold. 1792, szt. 1930

Magyarországon

Rendtörténet

A középkori Magyarországon egyetlen ágostonos kanonissza közösség jelenlétének sem maradt nyoma. Csupán néhány premontrei apácakolostor működött (ezek szintén Szt. Ágoston reguláját követték), közülük a leghosszabb életű Szegeden, amely a 16. század elején benépesítette a bencés apácák somlóvásárhelyi monostorát és a mórichidai premontrei prépostságot is, majd a század közepén megszűnt.

Magyarország egyetlen ágostonos kanonissza kolostora (Chorfrauenstift) Kismartonban működött. Esterházy Pál nádor alapította 1678-ban Krisztina lánya számára, aki az alsó-ausztriai Kirchberg (am Wechsel) kanonisszái között nevelkedett, és ott ezt a szerzetesi hivatást választotta (szerzetesi neve Jozefa lett). 16 éves novícia volt, amikor 1679-ben megkezdték Kismartonban a szerzetesi életet a bécsi Szt. Lőrinc kolostorból (Laurenzerinnen) érkező Anna Barbara (Renata) von Mollart prépostnővel (praeposita) és négy másik apácával. Később Jozefa három húga (Ilona/Augusta, Orsolya/Constantia, Julianna/Jozefa), egy unokatestvére (Esterházy Ferenc lánya, Franciska Antónia) és több más főrendű lány is a kolostor tagja lett.

A méretes kolostor és Szent Józsefnek szentelt, gazdagon díszített temploma közvetlenül a kismartoni kastély mellett állt (Klostergasse, ma Joseph-Haydn-Gasse 1). Fönntartására Eszterházy 1768-ben 15 ezer forintos alapítványt tett, amelyet 1712-ben további 15 ezer forinttal egészített ki. Széchényi György esztergomi érsek szintén jelentős összeget, 10 ezer forintot hagyott a kismartoni apácákra.

1693-tól Esterházy Jozefa lett a kolostor prépostnője. 1701-ben Keresztély Ágost győri püspök szigorította szabályaikat, és bevezették, hogy az apácák külső látogatókat, még rokonokat is csak püspöki engedéllyel fogadhattak. Amikor 1728-ban Esterházy Jozefa elhunyt, és Emil Ludwigsdorff zalavári bencés apát Die grosse Fürsten-Tochter címen megjelent halotti prédikációjában méltatta, a kolostorban már 25 apáca élt.

A kanonisszák gyóntatói kezdetben az ágostonos kanonokok közül kerültek ki, majd ezt a feladatot a kismartoni ferencesek vették át. 1782-ben II. József ezt a kolostort is feloszlatta.

trophaeum-581-593-615-crsa

Esterházy Krisztina Jozefa kismartoni apátnő, valamint testvérei, Orsolya Konstancia és Julianna Jozefa kismartoni ágostonos kanonisszák (Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae domus Estorasianae, Viennae, 1700; SLUB)

Kolostorok

Kismarton (1679–1782)

Jeles szerzetesek

  • Esterházy Krisztina / Jozefa (1663–1728) kismartoni apátnő
  • Esterházy Ilona / Augusta (1667–1681)
  • Esterházy Orsolya / Constantia (1670–1696 után)
  • Esterházy Julianna / Jozefa (1676–1700 után)
  • Esterházy Franciska / Antónia (1677–1691 körül)

Névtár

  • MNL OL, Acta ecclesiasticum ordinum et monialium (E 151), Fasc. 143-145 (Moniales Kis-Martonienses)
  • Protocollum, 1701. (Landesmuseum Burgenland, vö. Mohl, 71)
  • Hutz, Ferdinand, Das Nekrolog der Chorfrauen zu Kirchberg am Wechsel [1502–1759], in Unsere Heimat (Niederösterreich), 55(1984), 207-213. (A kismartoni apácák adatai nem találhatók benne.)

Irodalom

  • Bonanni II, n° 24-25. Holstenius–Brockie I, 347-352. Karcsú ___. Heimbucher I, 455-458. Balanyi —. LthK II, 1081-1082 („Chorfrauen”, H. C. Wendlandt); V, 1288-1289 („Kanonissen”, M. Schmid). DIP ___. Puskely I, 28-29. MKLex I, 84 (Hervay Ferenc Levente). MaMűL —. Buben —. OKZR, I, 216-242, III, 65-82 (Annette von Boetticher)
  • Zunggo, Joannes Antonius CRSA, Historiae generalis et specialis de ordine canonicorum regularium S. Augustini prodromus, I-II, Ratisbonae, 1742-1745. – 2. változatlan kiad.: Monachii, 1749. – Kismarton: II, 759-760.
  • Wendehorst, Alfred– Benz, Stefan, Verzeichnis der Stifte der Augustiner-Chorherren und -Chorfrauen, in Jahrbuch für fränkische Landesforschung 56(1996), 1–110.
  • Krebs, Leopold, Geschichte des Chorfrauenstiftes zu Kirchberg am Wechsel, in Jahrbuch des Vereines für Landeskunde von Niederösterreich 15-16(1916-1917), 141-229; 17-18(1918-1919), 99-234.
  • Mohl Adolf, Herceg Esterházy Krisztina Jozefa, a kismartoni sz. ágostonrendi kanonokapácák fejedelemasszonya 1663-1728, in Sopronvármegye 1937, dec. 25. (kny: Sopron, 1938). = Mohl Adolf, Válogatott írások, s. a. rend. Johann Erhardt–Kiss Tamás, Sopron, 2000, 66-77.
  • Weiss Michael OFM, Ein Andenken an die Augustinerinnen von Eisenstadt, in Volk und Heimat 32(1978/1979), 15-16.
  • Maczák Ibolya, Rózsák tövis nélkül : családreprezentáció az Esterházy-apácákhoz (is) kapcsolható temetési beszédekben, in Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás : egy 17. századi arisztokrata-életpálya a politika és a művészet határvidékén, szerk. Ács Pál–Buzási Enikő, Budapest, 2015, p. 571-578. [http://real.mtak.hu/32822]
  • Maczák Ibolya, A méhkirálynő édes uralma: Esterházy Krisztina Jozefa felett mondott temetési beszéd a Klimo Könyvtárban, in „Új könyvtár virul itt, tele rendbe rakott tudománnyal. Fontos, hogy mindent nyitva találsz odabent”: Tudomány és kutatás a 240 éves Klimo Könyvtárban: A 2014. október 16‒17-én rendezett jubileumi tudományos konferencia tanulmányai, Pécs, 2016 (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 13.) [http://real.mtak.hu/46072]

Koltai András